Naprakés
béel
2014. november 14. péntek, 12:38
Ha ilyen az, amikor az RMDSZ nem támogat egy jelöltet, milyen az, amikor igen?

Kettős játékot játszik az RMDSZ – ez a következtetés vonható le abból, ahogy a szervezet az államfőválasztás két fordulója között, a kampány során viselkedik.

Mint ismeretes, az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT) hivatalosan úgy döntött, hogy a második forduló előtt egyik jelölt mellett sem áll ki, szavazóit így arra biztatja, hogy lelkiismeret szerint szavazzanak. Indokként azt hozták fel, hogy az egyik koalíciós párt megállapodást kötött a szélsőségesen magyarellenes Corneliu Vadim Tudorral Victor Ponta miniszterelnök támogatásáról, Johannis kapcsán pedig azt rótták fel, hogy nem vállalta fel a magyar ügyeket. Ugyanakkor már abban a nyilatkozatban, amelyben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mindezt bejelentette, érezhető volt a taktikázás, illetve az, hogy az RMDSZ.-nek igenis megvan az opciója, de az inkább az erdélyi és kisebbségi jelölttel, Johannisszal szimpatizáló magyar választópolgárok megbékítése érdekében azt nem vállalja nyilvánosan fel. Kelemen ugyanis a bejelentés során – mintegy mellékesen – hosszasan beszélt arról, hogy Ponta amúgy megbízható jelölt és partner, akárcsak az általa miniszterelnöknek jelölt Călin Popescu Tăriceanu. Johannisról azonban semmilyen pozitívumot nem mondott, csupán azt sorolta, hogy az RMDSZ szerint miért „rossz” jelölt a magyarok számára.

Vagyis az RMDSZ elsődleges célja a magyar követelések megvalósítása szempontjából mindeddig kudarcos kormányszereplés megőrzése, amit arra az esetre, ha Johannist államfővé választják, nem lát biztosítottnak, míg Ponta megválasztása esetén konkrét ígéretet kapott arra, hogy része marad a kabinetnek. Ezt Ponta is szavatolta, illetve maga Tăriceanu is.

Ezért aztán az RMDSZ a maga módján beszállt a Ponta melletti kampányba. Magát a miniszterelnököt ugyan nem népszerűsítették közvetlenül, azonban Tăriceanut annál inkább. Szerdán Kelemen Hunor az egykori liberális, ma a PSD-vel stratégiai szövetségben álló, és a szociáldemokraták jóvoltából szenátusi elnökké választott politikus társaságában járta be a Székelyföldet, ahol Tăriceanu egyrészt újfent ígéretet tett az RMDSZ kormányszerepének megőrzésére, másrészt úgy tett, mintha megértő lenne bizonyos magyar igényekkel szemben – igaz, rögtön figyelmeztetett arra a veszélyre, hogy a Székelyföld „elszigetelődhet.”

A volt kormányfő által tett ígéretek természetesen csak arra az esetre vonatkoznak, ha Ponta győz, hiszen ő csak akkor lehetne miniszterelnök. Az pedig, hogy mindehhez Kelemen Hunor is asszisztált, ismét csak nem is annyira burkolt utalás arra, hogy az RMDSZ-nek ez egyáltalán nem lenne ellenére, sőt.

Az, hogy Kelemen azt mondta: Klaus Johannist is ugyanígy végigkísérné, ha ellátogatna a Székelyföldre, annak fényében, hogy az RMDSZ illetékeseinek kommunikációja az erdélyi jelölt negatívumainak felsorolásában merül ki – lásd Kiss Sándor Bihar megyei elnök nyilatkozatát - nem túl hiteles érvelés.

Mindezek alapján nagyon úgy tűnik, az RMDSZ kétkulacsos politikát folytat: miközben hivatalosan azt hirdeti, hogy egyik jelöltet sem támogatja, burkolt vagy kevésbé burkolt eszközökkel megpróbálja rávenni a magyarokat, hogy az RMDSZ számára „kedves” jelöltre, Victor Pontára szavazzanak, vagy legalábbis ne menjenek el szavazni, ami ugyancsak Pontának kedvezne.

Vagyis az RMDSZ egyszerűen manipulálja és megtéveszti a választóit.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6112
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Ajaj, mi lesz ebből! Gyulafehérvár és Nagyszeben is társulna a négyekhez.
Vagyis az tisztelt országvezetés jól megszívatta drága, de annál trébb ünnepléssel, cserébe adott neki ingyenkaját.
Sorra kerülik el az országot a legnagyobb járműipari társaságok.
A hatalom a nép orra alá dugja a trikolórt, és onnan tilos másról beszélni. Sabin Gherman írása.
Bepillantottunk a jövőbe, ami már a jelen: mesterséges intelligenciával és robotokkal élünk együtt. Vérkomoly kérdésekkel játszottunk el az idei Kommunikációs Napokon.
Nem nagyon tudni, honnan lesz tízmilliárd euró helyi beruházásokra, amikor az idei utolsó nyugdíjakat a kormány tartalékalapjából fizetik ki.
Ez pedig édeskevés, már ha közoktatási stratégiáról beszélünk és nem újramelegített vitákról, véli Mircea Miclea, volt oktatási miniszter.
Na jó, ellenzéki megrendelésre készült, de azért olyan nagyot nem tévedhet.
Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.