Naprakés
béel
2014. november 12. szerda, 13:46
Megvolt az első államfőjelölti vita. Sem maga a szópárbaj, sem a körítés nem túl biztató.

A politikai ellentétek kiélezettségét jól mutatja, hogy az államfő-választási kampány második fordulója előtt az előzetes tervekkel ellentétben nem a jelöltek közötti, hanem a vitáról szóló vita zajlott a nyilvános térben, majd amikor az első véleményütköztetés – tulajdonképpen váratlanul – mégis összejött, inkább egymás lejáratásával foglalatoskodtak a jelöltek ahelyett, hogy az ország jövőjével kapcsolatos érdemi elképzeléseiket vázolták volna.

A Victor Ponta pártelnököt indító Szociáldemokrata Párt (PSD) azzal a javaslattal állt elő, hogy a két jelölt négy témában, négy különböző hírtelevízióban ütköztesse nézeteit egymással. Klaus Johannis viszont közölte: ezt nem hajlandó elfogadni, ehelyett a temesvári egyetemen zajló, minden médium által közvetített vitát javasolt, illetve ha Ponta ezt a helyszínt nem fogadja el, akkor bármely más egyetemen. Később ez annyiban módosult, hogy a parlament épületét javasolta helyszínül. Végül aztán váratlanul kedden este beadta a derekát, és a Realitatea televízió stúdiójában létrejöhetett az első találkozó.

Vagyis a jelöltek már a helyszínválasztás révén is taktikázni próbáltak, azon igyekezve, hogy már ezáltal is előnyt kovácsoljanak a maguk számára.

A Ponta-stáb négy televíziót javasolt: a B1-et, a Realitateát, az RTV-t és az Antena 3-at. Ez elvileg kiegyensúlyozott, hiszen az előbbi kettő a magát jobbközépnek mondó oldalhoz áll közelebb, a másik kettő viszont Pontához. Johannisék viszont vélhetően attól tartottak, hogy a televíziók „sterilebb”, a közönség megnyilvánulásait némiképp visszafojtó közege Pontának kedvezne, aki vitathatatlanul cizelláltabb kommunikációs készségével jelentős előnyre lenne képes szert tenni, a témától függetlenül. Johannisnak ugyanis hátránya, hogy nem román, ezért hiába tud tökéletesen románul, nem beszél olyan gördülékenyen, mint egy született román. Ráadásul beszédstílusa enélkül is sokkal lassúbb, ami a bukaresti politikusok szópárbajaihoz szokott román közönség számára még inkább hangsúlyozhatja a jelölt „idegen” voltát.

Az egyetemi közeg viszont több szempontból is Johannisnak kedvezne. Már csak azért is, mert az elmúlt hetek nyilvános megmozdulásai, tüntetései alapján az tapasztalható, hogy támogatói között Pontához képest lényegesen több a felső fokú végzettséggel rendelkező fiatal, vagy egyetemi hallgató. Temesvár pedig máris jelezte, hogy szinte teljes mellszélességgel mellette áll, hiszen innen indult a szolidaritási tüntetéssorozat a határon túli románok mellett, akik a külügy hibájából nem tudtak szavazni. És az is ismeretes, hogy a tüntetések gyorsan átfordultak Ponta- és kormányellenes megmozdulásokba.

Mindezek fényében a jobbközép stáb azt reméli, hogy egy egyetemi vitán, ahol a közönség reakciói is felszabadultabbak lennének, és nem csupán egyetlen médium közvetítene, Johannis kommunikációs hátrányai ellenére is biztosabb terepen lenne, mint egy tévéstúdióban.

Az egész vitaüggyel kapcsolatos „pávatánc” csak újabb kommunikációs trükk volt, amely azt célozta, hogy a jelöltek a másikat tüntethessék fel gyávaként, aki megfut a nyilvános vita elől. Az első vitához is az kellett, hogy ismeretlenek – minden bizonnyal PSD-s aktivisták – több tucatnyi csirkét dobjanak a Johannist indító jobbközép szövetség székházának udvarára, nyakukban kis felirattal, amely úgy szólt: „Johannis vagyok, és félek vitára kiállni.” Ez olyan, mintha egy minden hájjal megkent külföldi kommunikációs stáb ötlete lett volna, mivel az angol nyelvben használatos a gyáva emberekre a „chicken”, azaz csirke kifejezés.

Ez taktikai szempontból működhetett, hiszen Johannis végül kötélnek állt – igaz, előtte ledobta a „nácibombát”, vagyis azt mondta: a nácik jelezték az ellenségeik kertjébe dobott döglött vagy levágott fejű csirkével, hogy végezni akarnak velük.

Mindezek után aztán nem csupán az első, hirtelen megrendezett vita előzményei szóltak a személyeskedésről, hanem a vita jelentős része is. Ha a kampány hasonló hangnemben folytatódik, hiába ülnek le egymással ismét vitázni a jelöltek, a polgároknak akkor sem igazán lesz lehetőségük arra, hogy legalább nagy vonalakban megismerjék a jelöltek programjait, azt, hogy mit kezdenének az országgal.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6059
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Kevesebb mint két év alatt elég látványosan alakult a pártok népszerűsége.
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.