Naprakés
béel
2014. november 12. szerda, 13:46
Megvolt az első államfőjelölti vita. Sem maga a szópárbaj, sem a körítés nem túl biztató.

A politikai ellentétek kiélezettségét jól mutatja, hogy az államfő-választási kampány második fordulója előtt az előzetes tervekkel ellentétben nem a jelöltek közötti, hanem a vitáról szóló vita zajlott a nyilvános térben, majd amikor az első véleményütköztetés – tulajdonképpen váratlanul – mégis összejött, inkább egymás lejáratásával foglalatoskodtak a jelöltek ahelyett, hogy az ország jövőjével kapcsolatos érdemi elképzeléseiket vázolták volna.

A Victor Ponta pártelnököt indító Szociáldemokrata Párt (PSD) azzal a javaslattal állt elő, hogy a két jelölt négy témában, négy különböző hírtelevízióban ütköztesse nézeteit egymással. Klaus Johannis viszont közölte: ezt nem hajlandó elfogadni, ehelyett a temesvári egyetemen zajló, minden médium által közvetített vitát javasolt, illetve ha Ponta ezt a helyszínt nem fogadja el, akkor bármely más egyetemen. Később ez annyiban módosult, hogy a parlament épületét javasolta helyszínül. Végül aztán váratlanul kedden este beadta a derekát, és a Realitatea televízió stúdiójában létrejöhetett az első találkozó.

Vagyis a jelöltek már a helyszínválasztás révén is taktikázni próbáltak, azon igyekezve, hogy már ezáltal is előnyt kovácsoljanak a maguk számára.

A Ponta-stáb négy televíziót javasolt: a B1-et, a Realitateát, az RTV-t és az Antena 3-at. Ez elvileg kiegyensúlyozott, hiszen az előbbi kettő a magát jobbközépnek mondó oldalhoz áll közelebb, a másik kettő viszont Pontához. Johannisék viszont vélhetően attól tartottak, hogy a televíziók „sterilebb”, a közönség megnyilvánulásait némiképp visszafojtó közege Pontának kedvezne, aki vitathatatlanul cizelláltabb kommunikációs készségével jelentős előnyre lenne képes szert tenni, a témától függetlenül. Johannisnak ugyanis hátránya, hogy nem román, ezért hiába tud tökéletesen románul, nem beszél olyan gördülékenyen, mint egy született román. Ráadásul beszédstílusa enélkül is sokkal lassúbb, ami a bukaresti politikusok szópárbajaihoz szokott román közönség számára még inkább hangsúlyozhatja a jelölt „idegen” voltát.

Az egyetemi közeg viszont több szempontból is Johannisnak kedvezne. Már csak azért is, mert az elmúlt hetek nyilvános megmozdulásai, tüntetései alapján az tapasztalható, hogy támogatói között Pontához képest lényegesen több a felső fokú végzettséggel rendelkező fiatal, vagy egyetemi hallgató. Temesvár pedig máris jelezte, hogy szinte teljes mellszélességgel mellette áll, hiszen innen indult a szolidaritási tüntetéssorozat a határon túli románok mellett, akik a külügy hibájából nem tudtak szavazni. És az is ismeretes, hogy a tüntetések gyorsan átfordultak Ponta- és kormányellenes megmozdulásokba.

Mindezek fényében a jobbközép stáb azt reméli, hogy egy egyetemi vitán, ahol a közönség reakciói is felszabadultabbak lennének, és nem csupán egyetlen médium közvetítene, Johannis kommunikációs hátrányai ellenére is biztosabb terepen lenne, mint egy tévéstúdióban.

Az egész vitaüggyel kapcsolatos „pávatánc” csak újabb kommunikációs trükk volt, amely azt célozta, hogy a jelöltek a másikat tüntethessék fel gyávaként, aki megfut a nyilvános vita elől. Az első vitához is az kellett, hogy ismeretlenek – minden bizonnyal PSD-s aktivisták – több tucatnyi csirkét dobjanak a Johannist indító jobbközép szövetség székházának udvarára, nyakukban kis felirattal, amely úgy szólt: „Johannis vagyok, és félek vitára kiállni.” Ez olyan, mintha egy minden hájjal megkent külföldi kommunikációs stáb ötlete lett volna, mivel az angol nyelvben használatos a gyáva emberekre a „chicken”, azaz csirke kifejezés.

Ez taktikai szempontból működhetett, hiszen Johannis végül kötélnek állt – igaz, előtte ledobta a „nácibombát”, vagyis azt mondta: a nácik jelezték az ellenségeik kertjébe dobott döglött vagy levágott fejű csirkével, hogy végezni akarnak velük.

Mindezek után aztán nem csupán az első, hirtelen megrendezett vita előzményei szóltak a személyeskedésről, hanem a vita jelentős része is. Ha a kampány hasonló hangnemben folytatódik, hiába ülnek le egymással ismét vitázni a jelöltek, a polgároknak akkor sem igazán lesz lehetőségük arra, hogy legalább nagy vonalakban megismerjék a jelöltek programjait, azt, hogy mit kezdenének az országgal.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6059
Ilyen ez a népviseleti demokrácia.
Ön fizetne ennyit értük? A kolozsvári városháza fizetett. Kétszer is.
Szombaton este, a Múzeumok Éjszakáján a nagyközönség végre meglátogathatta a Körösvidéki Múzeum új, hatalmas épületét Nagyváradon, ahol hosszú évek után végre ismét működhet a közgyűjtemény.
Természetesen a kisebbségsimogató románok adták fel a leckét. És természetesen a gazda kezébe harapó magyaroknak.
Akarunk olyan autonómiát, mint a dél-tiroliaké? Akkor sürgősen meg kéne tanulnunk, hogyan csináljuk meg.
Az egyik oldal a Normalitás menetét szervezte meg a Sokszínűség menetével szemben.
Lekövezték a gyalogosövezet templom előtti részét is. Kolozsvár új teret nyert.
Százezer lejes bírságot is kaphat az a kereskedő, aki régi csomagolásban árulja a cigarettát. Ettől akár be is csődölhetnek egyes boltok.
Óriási Európát írtak alá a kisebbségek képviselői a Bánffy-kastély udvarán.
A közönségdíjat is elnyerte a néprajztudós. Mit mondhatunk? Csak így tovább!
Úgy tűnik, Bukarest egyre több gólt kap. Például Kolozsvártól. Na de mi ennek a titka?
Ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot vagy az 5 ezer főt, alkalmazni kell a kisebbség nyelvét beszélő személyzetet.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség a hangulatpárt. Az RMDSZ a jogállamiság-tagadó. A szerzőnek pedig kicsit elgurult a gyógyszere.
Felkötöttük a nyakkendőt és a gatyát, és megcsináljuk! Hittel és bizakodással lelkesítették aláírásgyűjtésre magukat az európai kisebbségek képviselői.