Naprakés
béel
2014. november 12. szerda, 13:46
Megvolt az első államfőjelölti vita. Sem maga a szópárbaj, sem a körítés nem túl biztató.

A politikai ellentétek kiélezettségét jól mutatja, hogy az államfő-választási kampány második fordulója előtt az előzetes tervekkel ellentétben nem a jelöltek közötti, hanem a vitáról szóló vita zajlott a nyilvános térben, majd amikor az első véleményütköztetés – tulajdonképpen váratlanul – mégis összejött, inkább egymás lejáratásával foglalatoskodtak a jelöltek ahelyett, hogy az ország jövőjével kapcsolatos érdemi elképzeléseiket vázolták volna.

A Victor Ponta pártelnököt indító Szociáldemokrata Párt (PSD) azzal a javaslattal állt elő, hogy a két jelölt négy témában, négy különböző hírtelevízióban ütköztesse nézeteit egymással. Klaus Johannis viszont közölte: ezt nem hajlandó elfogadni, ehelyett a temesvári egyetemen zajló, minden médium által közvetített vitát javasolt, illetve ha Ponta ezt a helyszínt nem fogadja el, akkor bármely más egyetemen. Később ez annyiban módosult, hogy a parlament épületét javasolta helyszínül. Végül aztán váratlanul kedden este beadta a derekát, és a Realitatea televízió stúdiójában létrejöhetett az első találkozó.

Vagyis a jelöltek már a helyszínválasztás révén is taktikázni próbáltak, azon igyekezve, hogy már ezáltal is előnyt kovácsoljanak a maguk számára.

A Ponta-stáb négy televíziót javasolt: a B1-et, a Realitateát, az RTV-t és az Antena 3-at. Ez elvileg kiegyensúlyozott, hiszen az előbbi kettő a magát jobbközépnek mondó oldalhoz áll közelebb, a másik kettő viszont Pontához. Johannisék viszont vélhetően attól tartottak, hogy a televíziók „sterilebb”, a közönség megnyilvánulásait némiképp visszafojtó közege Pontának kedvezne, aki vitathatatlanul cizelláltabb kommunikációs készségével jelentős előnyre lenne képes szert tenni, a témától függetlenül. Johannisnak ugyanis hátránya, hogy nem román, ezért hiába tud tökéletesen románul, nem beszél olyan gördülékenyen, mint egy született román. Ráadásul beszédstílusa enélkül is sokkal lassúbb, ami a bukaresti politikusok szópárbajaihoz szokott román közönség számára még inkább hangsúlyozhatja a jelölt „idegen” voltát.

Az egyetemi közeg viszont több szempontból is Johannisnak kedvezne. Már csak azért is, mert az elmúlt hetek nyilvános megmozdulásai, tüntetései alapján az tapasztalható, hogy támogatói között Pontához képest lényegesen több a felső fokú végzettséggel rendelkező fiatal, vagy egyetemi hallgató. Temesvár pedig máris jelezte, hogy szinte teljes mellszélességgel mellette áll, hiszen innen indult a szolidaritási tüntetéssorozat a határon túli románok mellett, akik a külügy hibájából nem tudtak szavazni. És az is ismeretes, hogy a tüntetések gyorsan átfordultak Ponta- és kormányellenes megmozdulásokba.

Mindezek fényében a jobbközép stáb azt reméli, hogy egy egyetemi vitán, ahol a közönség reakciói is felszabadultabbak lennének, és nem csupán egyetlen médium közvetítene, Johannis kommunikációs hátrányai ellenére is biztosabb terepen lenne, mint egy tévéstúdióban.

Az egész vitaüggyel kapcsolatos „pávatánc” csak újabb kommunikációs trükk volt, amely azt célozta, hogy a jelöltek a másikat tüntethessék fel gyávaként, aki megfut a nyilvános vita elől. Az első vitához is az kellett, hogy ismeretlenek – minden bizonnyal PSD-s aktivisták – több tucatnyi csirkét dobjanak a Johannist indító jobbközép szövetség székházának udvarára, nyakukban kis felirattal, amely úgy szólt: „Johannis vagyok, és félek vitára kiállni.” Ez olyan, mintha egy minden hájjal megkent külföldi kommunikációs stáb ötlete lett volna, mivel az angol nyelvben használatos a gyáva emberekre a „chicken”, azaz csirke kifejezés.

Ez taktikai szempontból működhetett, hiszen Johannis végül kötélnek állt – igaz, előtte ledobta a „nácibombát”, vagyis azt mondta: a nácik jelezték az ellenségeik kertjébe dobott döglött vagy levágott fejű csirkével, hogy végezni akarnak velük.

Mindezek után aztán nem csupán az első, hirtelen megrendezett vita előzményei szóltak a személyeskedésről, hanem a vita jelentős része is. Ha a kampány hasonló hangnemben folytatódik, hiába ülnek le egymással ismét vitázni a jelöltek, a polgároknak akkor sem igazán lesz lehetőségük arra, hogy legalább nagy vonalakban megismerjék a jelöltek programjait, azt, hogy mit kezdenének az országgal.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6059
A teniszcsillagnak elege volt abból, hogy a románok mindig dühösek, ha veszít. Figyelem: SPORTSZERŰTLEN HUMORVESZÉLY!
Bringások is használhatják, és működik rajta a zöldhullám.
Mert állítólag megfenyegetett egy börtönigazgatót.
A Berettyószéplak-Bors szakasz megépítésére 215 millió eurót szán a kormány.
A Kolozsvári Magyar Napok záróeseménye, a Csárdáskirálynő-előadás után találkoztunk a Stázit alakító, sepsiszentgyörgyi származású művésznővel, aki fantasztikusan érezte magát.
Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.
Ha nem esik jól látni, hallani a verést, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak. Fél éves a kampány a nők elleni erőszak visszaszorításáért.
Idén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szolgáltatta a toronymuzsikát a Szent Mihály-templom tornyából.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.