Naprakés
béel
2014. november 12. szerda, 13:46
Megvolt az első államfőjelölti vita. Sem maga a szópárbaj, sem a körítés nem túl biztató.

A politikai ellentétek kiélezettségét jól mutatja, hogy az államfő-választási kampány második fordulója előtt az előzetes tervekkel ellentétben nem a jelöltek közötti, hanem a vitáról szóló vita zajlott a nyilvános térben, majd amikor az első véleményütköztetés – tulajdonképpen váratlanul – mégis összejött, inkább egymás lejáratásával foglalatoskodtak a jelöltek ahelyett, hogy az ország jövőjével kapcsolatos érdemi elképzeléseiket vázolták volna.

A Victor Ponta pártelnököt indító Szociáldemokrata Párt (PSD) azzal a javaslattal állt elő, hogy a két jelölt négy témában, négy különböző hírtelevízióban ütköztesse nézeteit egymással. Klaus Johannis viszont közölte: ezt nem hajlandó elfogadni, ehelyett a temesvári egyetemen zajló, minden médium által közvetített vitát javasolt, illetve ha Ponta ezt a helyszínt nem fogadja el, akkor bármely más egyetemen. Később ez annyiban módosult, hogy a parlament épületét javasolta helyszínül. Végül aztán váratlanul kedden este beadta a derekát, és a Realitatea televízió stúdiójában létrejöhetett az első találkozó.

Vagyis a jelöltek már a helyszínválasztás révén is taktikázni próbáltak, azon igyekezve, hogy már ezáltal is előnyt kovácsoljanak a maguk számára.

A Ponta-stáb négy televíziót javasolt: a B1-et, a Realitateát, az RTV-t és az Antena 3-at. Ez elvileg kiegyensúlyozott, hiszen az előbbi kettő a magát jobbközépnek mondó oldalhoz áll közelebb, a másik kettő viszont Pontához. Johannisék viszont vélhetően attól tartottak, hogy a televíziók „sterilebb”, a közönség megnyilvánulásait némiképp visszafojtó közege Pontának kedvezne, aki vitathatatlanul cizelláltabb kommunikációs készségével jelentős előnyre lenne képes szert tenni, a témától függetlenül. Johannisnak ugyanis hátránya, hogy nem román, ezért hiába tud tökéletesen románul, nem beszél olyan gördülékenyen, mint egy született román. Ráadásul beszédstílusa enélkül is sokkal lassúbb, ami a bukaresti politikusok szópárbajaihoz szokott román közönség számára még inkább hangsúlyozhatja a jelölt „idegen” voltát.

Az egyetemi közeg viszont több szempontból is Johannisnak kedvezne. Már csak azért is, mert az elmúlt hetek nyilvános megmozdulásai, tüntetései alapján az tapasztalható, hogy támogatói között Pontához képest lényegesen több a felső fokú végzettséggel rendelkező fiatal, vagy egyetemi hallgató. Temesvár pedig máris jelezte, hogy szinte teljes mellszélességgel mellette áll, hiszen innen indult a szolidaritási tüntetéssorozat a határon túli románok mellett, akik a külügy hibájából nem tudtak szavazni. És az is ismeretes, hogy a tüntetések gyorsan átfordultak Ponta- és kormányellenes megmozdulásokba.

Mindezek fényében a jobbközép stáb azt reméli, hogy egy egyetemi vitán, ahol a közönség reakciói is felszabadultabbak lennének, és nem csupán egyetlen médium közvetítene, Johannis kommunikációs hátrányai ellenére is biztosabb terepen lenne, mint egy tévéstúdióban.

Az egész vitaüggyel kapcsolatos „pávatánc” csak újabb kommunikációs trükk volt, amely azt célozta, hogy a jelöltek a másikat tüntethessék fel gyávaként, aki megfut a nyilvános vita elől. Az első vitához is az kellett, hogy ismeretlenek – minden bizonnyal PSD-s aktivisták – több tucatnyi csirkét dobjanak a Johannist indító jobbközép szövetség székházának udvarára, nyakukban kis felirattal, amely úgy szólt: „Johannis vagyok, és félek vitára kiállni.” Ez olyan, mintha egy minden hájjal megkent külföldi kommunikációs stáb ötlete lett volna, mivel az angol nyelvben használatos a gyáva emberekre a „chicken”, azaz csirke kifejezés.

Ez taktikai szempontból működhetett, hiszen Johannis végül kötélnek állt – igaz, előtte ledobta a „nácibombát”, vagyis azt mondta: a nácik jelezték az ellenségeik kertjébe dobott döglött vagy levágott fejű csirkével, hogy végezni akarnak velük.

Mindezek után aztán nem csupán az első, hirtelen megrendezett vita előzményei szóltak a személyeskedésről, hanem a vita jelentős része is. Ha a kampány hasonló hangnemben folytatódik, hiába ülnek le egymással ismét vitázni a jelöltek, a polgároknak akkor sem igazán lesz lehetőségük arra, hogy legalább nagy vonalakban megismerjék a jelöltek programjait, azt, hogy mit kezdenének az országgal.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/6059
Rendesen rátelepült a filmfesztivál a Főtérre, délután már moccanni is alig lehet a szabadtéri mozitól.
Mától katonás szigort vezettek be adataink védelmében az egész Európai Unió területén.
Röviden: autonómia kellene hozzá. Ha nem is területi.
A Kolozs Megyei Tanács hosszú hónapok óta tartó teketóriázás után beüzemelte a fordított ozmózisú rendszert.
Az elöregedés 2050-re olyen méreteket ölt Romániában, hogy 1,74 nyugdíjas fog jutni minden aktív személyre.
A két ügy között nyilván nincs ok-okozati kapcsolat, de azért jó lenne, ha a rangos egyetemek nem csak a saját jogaikat védenék, hanem az odajáró egyetemi hallgatókét is.
A gyanú szerint a volt miniszterelnök katonai diverziós akciók elrendelésében sáros.
Ha már egy olyan kiegyensúlyozott elemző is szóvá teszi, mint Horațiu Pepine, akkor tényleg lehet valami baj az egyensúly körül.
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.
A bukaresti médiafigyelő szervezet ismét elkészítette éves jelentését, melyben terjedelmesen foglalkozik a romániai magyar kisebbség ellen irányuló diszkriminációval is.
A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.
A szenátorok ma háromnegyedórás vitában mondták el, mit gondolnak Székelyföld autonómiájáról.
És mennyi a képen látható… izének az előállítási költsége?
A jelek szerint nem matematikusi képességei miatt szerepeltetik a szíriai csapatban.