Bő ötezer ember járkált körbe szombaton Kolozsvár központjában bő két órán át, mert ennyire nem bírják már Victor Pontát. Se kormányfőként, államfőként meg aztán végképp nem szeretnék viszontlátni a jövő vasárnapi elnökválasztás után.
Nagyjából egyenlő arányban skandáltak rigmusokat Ponta ellen és a szavazás megkönnyítése érdekében. Részvételre buzdítottak az elnökválasztás második fordulójában, és szolidaritásukat fejezték ki a külföldön élő román választópolgárokkal, akiknek voksolását adminisztratív eszközökkel nehezítette meg, vagy épp tette lehetetlenné a Ponta-kormány.
A tüntetők fél hatkor kezdtek gyülekezni, hatkor már gyakorlatilag tele volt a Főtér, és negyed hétkor indult meg a tömeg a városházán és a Facebookon bejelentett útvonalon. A mintegy ötezer ember teljesen megtöltötte a Deák Ferenc / Eroilor utca sétálórészét, csendőrkíséret vigyázott arra, nehogy lelépjünk az úttestre, és véletlenül megzavarjuk az autós forgalmat.
Ha azt akarod, hogy legyen valaki belőled, menj el szavazni, mi a faxom!
Éljen Victor Ponta! Ha nem megyünk el szavazni, mehetünk majd felvonulni.
Ponta az ország Miki egere.
Klaus, Klaus, ne adj oda minket Miki egérnek
Főként fiatalok, egyetemisták jöttek el, U-drukkerek is csatlakoztak, és lehetett látni jópár középkorú és idős embert is a menetben. (Amit a szervezők több mint tízezer, a csendőrök több mint nyolcezer fősre becsültek.) Néhány fiatal szülő a kisgyerekét is elhozta.
És (meglepően?) sok magyar szót hallottunk, amikor épp nem skandáltunk. A standard és gyakori Le Pontával! és Mondjon le! mellett gyakran felhangzott, hogy Ki a PSD-vel az országból, és az ébredező regionális öntudat is megszólalt párezer torokból: Ponta, ne feledd, Erdély nem akar téged!, Ponta, ne feledd, Kolozsvár nem akar téged!, Amíg Erdély dolgozik, Ponta plagizál!
Az útvonalat a rendőrség a tüntetés előtt 1-2 nappal jelentősen lerövidítette: nem engedte, hogy az ortodox katedrális előtt vonuljunk le a prefektúra épületéhez, hanem a szűk Bethlen / Baba Novac utcára terelte a tömeget, amelynek kijáratánál a Kossuth Lajos / 21 Decembrie 1989 utcán megerősített csendőrkordon akadályozta meg, hogy a prefektúra elé forduljunk, esetleg több sávot is lefoglaljunk annál, amiben a szervezők előre megegyeztek a hatóságokkal.
A Kossuth Lajos utca közepe táján két fiatalember ment szembe a tömeg elejével és hangulatával, mobillal fotózták a tüntetőket, és közben fennen hangoztatták, hogy a PSD tagjai. Provokálási szándékukat gyorsan lelohasztotta két, Negociator (Tárgyaló) feliratú mellényt viselő rendőr.
Legyetek a második forduló hősei, Románia veletek van! A diaszpóra mellett.
Le a hazug kormánnyal! Ponta, ne feledd, az ország nem a tiéd, hogy azt csinálj belőle amit akarsz, hanem a románoké és nem a báróké.
Szerelmem, Teleorman (Dragnea miniszterelnök-helyettes választókerülete, ahol szavazás napján a halottak is feltámadnak). Elektronikus szavazást akarunk!
Civilizáltan tiltakozom, de nagyon fel vagyok húzva ám!
Több perces álldogálásokkal fűszereztük a lassú sétát tömött sorokban vissza a Főtérre, mert a rendőrség nem engedélyezte a városháza elé vonulást, majd ismét rátértünk a Deák Ferenc utcára. A menet eleje megállt az utca közepén, folyt a Pontát elküldő skandálás és ugrálás, a tömeg nagyon lassan oszladozott.
Végül a szervezők a felvezető bannerrel visszatértek az utca elejére a haranglábhoz, bő negyedórás ugrálós-skandálós-tapsolós dzsembori után megköszönték mindenkinek a részvételt, és bemondták, hogy mindegyik hírtévé élőben tudósított rólunk. A tüntetők rákérdeztek, hogy az Antena 3 is közvetített-e, a nemleges válasz fütyülést és pfújolást váltott ki.
Mivel még mindig nem volt hideg, és a tüntetők épp hogy lendületbe jöttek, a tömegnek mintegy a fele átvonult a Főtérre nyolc óra tájban. Az afterpartyt a Kolozsvári Monarchisták Klubja szervezte, vagyis ünnepelte Mihály királyt Mihály-nap alkalmából.
Hirtelen és meglepetésszerűen tömegbázist kapott a helyi royalista mozgalom, aminek az lett az eredménye, hogy csak egy töredékük figyelt az élőben játszott királyi himnuszra és a hangszóróból szóló utasításokra, és úgy gyújtogatták és eresztették szélnek a piros, sárga, kék színű, helyenként szív alakú lampionokat, ahogy a kedvük tartotta.
Mire a klub műsora elérte a csúcspontot, és felszólították az ünneplőben ünneplőket, hogy gyújtsák meg a szeretet lángját, már alig maradt néhány kósza lampion a téren.