„Az úgynevezett demokráciabeli választási kampányok során ritkán látott durva kampány zárult le november másodikán. Illetve csak azt hittük, hogy vége a sárdobálásnak. Azonban kiderült, hogy semmi sem változott. Folytatódik a botrány, a vádaskodások, a vehemens, sokszor alpáriba forduló támadások. Folyamatosan vádolják egymást a versenyben maradt elnökjelöltek. A legutóbbi botrány a televíziós viták miatt robbant ki. Vádolják egymást: a szociáldemokraták azt hangoztatják, hogy ellenfelük nem akar vagy nem mer bevállalni egy ilyen nyilvános vitát, a szociálliberálisok jelöltje viszont csak »non-partizán« környezetben hajlandó vitába szállni ellenjelöltjével. Ennyi elég is volt, hogy a két tábor ismét egymásnak essen.

Azt mondta tegnap valaki, hogy valahogy eltelik a kampány hátralévő időszaka, utána majd megnyugszanak a kedélyek. Engedtessék meg kételkednünk ebben. Fenntartásainkat az elmúlt negyedszázad politikai eseményei is alátámasztják. Naivság lenne azt remélni, hogy november 16. után így vagy úgy véget érnek a konfliktusok. Egyik véget ér, kezdődik a másik. Ebben mindig nagyon jók voltak a hazai nagypolitika szereplői.”