Hogyan is alakultak a királyi család kapcsolatai a mindenkori román hatalommal, 1990 után? A monarchia paradox pályát futott be, mely azzal kezdődött, hogy a forradalom utáni ellenzék zászlóvivője volt, majd hirtelen az Iliescu–Năstase rezsimhez való közeledéssel folytatódott, elsősorban Radu Duda hercegen keresztül.

Az 1989. decemberi forradalom újra a román politikai és társadalmi színpad előterébe állította I. Mihály királyt. Az ország volt uralkodója már 1990 januárjában a demokratikus ellenzék zászlóvivőjévé vált, mely a forradalom utáni hatalommal, a Ion Iliescu által vezetett Nemzeti Megmentési Fronttal (FSN) folytatott vitájában már az elejétől fogva a politikai tárgyalások napirendjére tűzte annak lehetőségét, hogy Románia visszatérjen a monarchiához. Corneliu Coposu, a PNŢCD (Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt) vezetője szerint érvénytelen volt I. Mihály 1947. december 30-i lemondása, tekintettel arra, hogy a Vörös Hadsereg nyomására és a rendőrség fogságában lévő 1.000 antikommunista hallgató halálra ítélésével történő zsarolás hatására történt.

Iliescu zaklatásai

A királyi család és a Ion Iliescu vezette forradalom utáni rezsim közti kapcsolat az elejétől fogva rendkívül feszült volt. Az első epizódra 1990. december 25-én, karácsony napján került sor, amikor Mihály király, néhány hozzá közelállóval együtt belépett az országba, hogy Curtea de Argeşbe menjen, ahol a volt uralkodó elődei, I. Károly és I. Ferdinánd sírjánál akart imát mondani. A rendőrség feltartóztatta a királyi konvojt és az ország elhagyására kényszerítette, annak ellenére, hogy az I. Mihály által bemutatott svéd útlevél teljesen szabályos volt, és semmilyen ok nem került a látogatás elutasítására. Az Iliescu-rezsim 1991-ben újabb csapást mért a volt uralkodóra és a királyi családra: elfogadta az új alkotmányt, mely szerint Románia államformája köztársaság. Az ellenzéki pártok bojkottálták az 1991. december 8-án tartott népszavazást, mert az 1990. május 20-i (a „Vakonszületett Vasárnap”-iként elhíresült) választások nyomán létrejött parlamenti többség megtagadta annak lehetőségét, hogy a szavazólapon szerepelhessen Románia „alkotmányos monarchiá”-vá válásának lehetősége is.

A bukaresti rezsim, többszöri elutasítás után, végül 1992 áprilisában, húsvét alkalmából engedélyezett I. Mihály király számára egy rövid látogatást. I. Mihály király, Anna királyné, Margit hercegnő és a kis Miklós herceg a curtea de argeși kolostorban tartott feltámadási istentisztelet után Bukaresten részt vett egy tüntetésen, melyre – egyes, a volt uralkodót támogató sajtóforrások szerint – több mint egymillióan gyűltek össze. A király népszerűsége megijesztette Ion Iliescut és a PDSR-ből, PUNR-ből, PRM-ből és a PSM-ből álló kormányzati többséget (a Nicolae Văcăroiu által vezetett úgynevezett „vörös négyszöget”), és úgy döntöttek, öt évre megtagadják a beutazási vízum kiadását a volt uralkodónak. Egy újabb feszült momentumra 1994. októberében került sor, amikor I. Mihály királyt és kíséretét az Otopeni repülőtéren feltartóztatták, és Románia területének elhagyására kényszerítették. A Román Demokratikus Konvenció által megnyert 1996-os választások után I. Mihály király visszakapta román állampolgárságát és automatikusan azt a jogát is, hogy akkor lépjen be az országba, amikor csak akar. I. Mihály király 1997-ben több diplomáciai lépést is tesz, ellátogatva néhány nyugati államba, egy olyan körutazás keretében, melynek célja Románia NATO- és EU-felvételének elősegítése volt.

Mindeközben az I. Mihály király családját megillető, a kommunista rezsim által önkényesen elkobozott tulajdonok visszaszolgáltatásának ügyét a Parlamentre bízták. A rendkívül törékeny többséggel rendelkező CDR–RMDSZ–PD kormányzatnak nem sikerült rendet tennie az ügyben. Rendkívül bonyolult törvényeket dolgoztak ki, melyek a kommunista rezsim által az 1947–1949-es időszakban elkobozott tulajdonok visszaszolgáltatását csak részlegesen tették lehetővé.

Együttélés az Iliescu–Năstase rezsimmel

Ion Iliescu 2000-ben visszatért az állam élére, de radikálisan megváltozott a viszonya a királyi családdal. A monarchia és a hatalom közötti kapcsolat újraéledésének kulcsa a volt színész, jelenleg herceg, Radu Duda volt. Adrian Năstase kinevezte Radu Dudát a kormány euroatlanti integrációs ügyekért felelős főképviselőjének, mely szimbolikus, döntéshozói hatáskörök nélküli, de az állami költségvetésből nagyon jól javadalmazott tisztség volt.

Adrian Năstase 2004 nyarán azt is felajánlotta Radu Dudának, hogy a PSD színeiben jelöltesse magát szenátornak. „Olyan ember, akit nagyon nagyra tartok. Nem tudom, herceg-e, de az biztos, hogy nem kiskirály, és különben is, számomra teljesen mindegy. Tudom, hogy szavatartó ember”, mondta akkor Năstase. Végül az ajánlatból nem lett semmi. Adrian Năstase abban az évben elvesztette a Cotroceni-ért folytatott harcot, a Victoria-palotába Călin Popescu Tăriceanu került, de Radu Duda a PSD és a PNL közötti jó kapcsolatoknak köszönhetően megőrizhette a kormány küldöttje tisztségét. Ezen kívül Tăriceanu személyes tanácsadójának is kinevezte Dudát.

Államfőnek jelentkező herceg

Románia 2008-ban korszakalkotó anomáliának lehetett a tanúja. Duda herceg beveti magát a politikába és bejelenti, hogy elindul a 2009 őszén tartott elnökválasztáson. Duda azonnal felkente tanácsadójának Cornel Comsát, Sorin Oprescu főpolgármester volt személyes tanácsadóját. Tehát a herceg államfő kívánt lenni. Mihály király nehezen fogadta el a kínos helyzetet, amibe juttatták. „Ez nem szokványos dolog a királyi család egyik tagjától. De az élet sok szokatlan helyzettel szembesített minket, melyeken sikerült szerencsésen túljutnunk”, mondta, elegánsan, a király.

Stelian Tănase történész kérdésére, hogy Cotroceni-be kerülve módosítaná-e a monarchiához való visszatérés érdekében az alkotmányt, Duda a következőt válaszolta: „Nem próbálom majd ezt megtenni, mert sem Románia, sem a monarchia nem érdemel meg ilyesmit.” A PSD Radu Duda indulásában újabb okot talált a Traian Băsescu elleni harcra. „Ha a királyi család egyik tagja, aki kapcsolatban áll a társadalom bizonyos szegmenseivel és a világot befolyásoló tényezőkkel, elindul az elnökválasztáson, ez azt jelenti, hogy ők is úgy gondolják, hogy Traian Băsescut le kell váltani”, mondta Mircea Geoană, aki 2009-ben elnökjelölt volt. Néhány hónappal később, miután kiderült, hogy a felmérésekben nem képes 3 százaléknál többet szerezni, Radu Duda visszalépett az elnökválasztási versenyből.

A forradalom utáni 24 évben a királyi család és a hatalom közötti kapcsolatot Neagu Djuvara történész a következőképpen foglalta össze: „Ion Iliescu, Dudán keresztül, ügyesen «megvásárolta» a királyt. Visszaadta neki Săvârșint, aztán előkészítette a Peleş-kastély visszaadását. Véleményem szerint Mihály királynak meg kellett volna maradnia szegénynek és tisztának. Ion Iliescu olyan dolgokat adott vissza neki, melyek valóban az övéi, de amelyeket később kellett volna elfogadnia, és nem ettől az embertől.”