„A legújabb korrupciós botrány érintettje a nyolcvankilenc utáni román politika szimbolikus alakja, a Nagy Kombinátorként emlegetett Viorel Hrebenciuc. Nem tudjuk, mit őrzött, őrizhetett meg korábbi befolyásából, de az tagadhatatlan, korábban ő volt az, aki minden törvényes és kevésbé törvényes eszközt felhasználva egyeztetett, alkudozott pártok és politikusok között, kormánykoalíciókat hozott össze, s bontott fel. Ő közvetített a posztkommunista utódpárt és az RMDSZ között is. Igen kíváncsiak lennénk, milyen kapcsolatai voltak a „szövetség” vezető politikusaival, a Neptun-paktumon túl milyen természetű ügyleteket bonyolított és kinek, kiknek a hasznára?
Az eset után sokak – honatyák, honanyák, egyéb percemberkék – ina megremeghetett, merthogy nyilvánvalóvá vált: ha Hrebe bekeríthető, akkor senki sem alhat nyugodtan. Pedig hát milyen szépen alakult minden – gondolhatták –, összeállt a kiváltságosok, az érintetlenek, a törvény fölött állók kasztja, amelyhez szerencséjükre ők maguk is tartoznak, s most hirtelen vége mindennek! Hát nem tudom, bárcsak így lenne. De ne feledjük, Romániában élünk, ahol jó vigyázni, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol rendszerint a legnagyvonalúbb, legönzetlenebb gesztus mögött is felsejlik az alantas hátsó szándék.
Olvasson még:
Mindenesetre indokolt gyanakvással fogadni Hrebenciuc lemondását képviselői mandátumáról, illetve az azzal járó mentelmi jogáról. Nem olyan ember ő, aki valamiféle kiváltságáról önként lemondana. Hacsak nem kényszerítették erre a lépésre. És mi, illetve ki kényszeríthette volna? Hát a helyzet, meg a pártelnök.”