„A Nagy Focimeccset követő cikkáradatban találtam egy olyan kommentárt, amely elgondolkodtatott egy pitzinyt és a gép elé ültetett. Október 12-én jelent meg a tudósítás – Ismét balhéztak Sepsiszentgyörgyön a magyar ultrák –, amely néhány kommentárt is szült.

Gyarmati Pál – a bejegyzés szerint: ügyvéd és közgazda – a következőképpen veszi védelmébe a „magyar ultrák”-at: „A fiúk nem ultrák – hanem természetes magyar gondolkodású, tehát nacionalista, Erdélyt illetve [illetően?] irredenta, Trianon-gyűlölő, Székelyföldet illetően sovén és erőteljesen autonómia-párti érzelmekkel teli, boldog futballszurkolók, az átlag! Ne felejtsétek: az oláhoknak semmi keresnivalójuk Erdélyben, főleg Székelyföldön, s különösen Háromszékben!” – A mondat formai hibáiról most semmit, elég lesz a tartalmiakkal bajlódni.

Nem ultrák, ’csak’ irredenták, nacionalisták és sovének. Ha ez az ’átlag’, akkor igen nagy baj van Kis-Magyarország népével. Arra utalok, hogy a 2013-as meccsre Bukarestbe átruccanó ’átlag’ ripityára törte a magyar vasúti társaság vonatát, minden nacionalista és sovén indulat nélkül, csupán a Gustave le Bon által leírt kórkép alapján. (1895-ben ugyanis Guszti bácsi – A tömegek lélektana c. könyvében – leírta, hogy a tömegek „alapvető idegállapota a düh”. Kivételt képez a zürichi operaházba bevonuló ezer fős társaság, amely – úri neveltetése okán – képes civilizáltan viselkedni, csak tűzriadó esetén zuhan pánikba.) A dühöt a tömeg-tudat generálja, az, hogy az egyes ember nyugodtan törhet-zúzhat, a névtelenség álarca mögött kedvére áthághatja a törvényeket. Azért öltöznek egyforma fekete pólóba, mert így nehezebb őket azonosítani (az előzetes eligazításon ezt is kihangsúlyozták). Ha csihi-puhira kerül a sor, akkor pedig följelentik a zsandárt, amiért nem tüntette föl látható helyen az azonosító számát. (Már volt rá példa). (…)

A Magyarországról Erdélybe látogató ’átlag’ magatartása gyakorta okoz fejfájást az ittenieknek, mert idejönnek, jobb esetben csak nyilatkoznak, súlyosabb esetben provokálnak is, majd az esti vonattal elhagyják a tett színhelyét, mi pedig nyeljük a gombócot.”