„Nem támadják ellenfeleiket, nem versenytársaik pocskondiázásából akarnak tőkét kovácsolni. Igaz, Szilágyi Zsolt vitára szóló hívását Kelemen Hunor elutasította, s bár érvelése – miszerint egymással nincs vitatkoznivalójuk – akár igaz is lehet, valószínűbb, hogy taktikai megfontolások állnak mögötte, így gesztusa azért súrolja a sportszerűtlenség határát. Korteskedésük során üzenetüket igyekeznek eljuttatni minél több erdélyi magyarhoz, és említésre méltó az is, ahogy figyelnek a román nyelvű kommunikációra.

Ha pedig a két magyar politikus szereplését összevetjük azzal, amit a többi elnökjelölt tesz, illetve számba vesszük, mennyire másról szól a kampány, mint az ország jövőjéről – kémbotrányról, korrupciós ügyekről, sárdobálásról, zsarolásról –, talán nem elfogultság kijelenteni, hogy akár Kelemen Hunor, akár Szilágyi Zsolt győzne, élhetőbb, normálisabb, európaibb állammá válna Románia.

S bár erre reális esély egyelőre nincs, az már rajtunk múlik, hogy a magyarság ne csak jelöltjein keresztül mutasson példát, hanem a választói aktivitás tekintetében is.”