A közvélemény-kutatások szinte varázslatos eszközök, melyekkel előreláthatók a választások eredményei. De ugyanakkor a közvélemény manipulálására szolgáló alattomos lehetőségek is.

Bizonyos, a politikai témák miatt népszerűvé vált felmérések nyomán a sajtó elterjesztette azt az információt, mely szerint a román választók állítólag 

monolitikus hatalmat szeretnének,

melyben az elnök és a kormányfő ugyanahhoz a politikai párthoz tartozik.

Ez meglepő lenne, főleg a Boc–Băsescu kormányzás után, amikor egy félig elnöki rendszer de facto elnöki rezsimmé alakulását tapasztalhattuk. Az utóbbi években készült felmérések Emil Bocot mutatták Románia eddigi leggyengébb kormányfőjének és ez – valószínűleg – éppen láthatatlanságának, és az elnöki akaratnak való alávetettségének következménye. Nem Emil Boc jelentette be a bérek és a nyugdíjak csökkentését – és úgy tűnik, nem is nagyon szerette volna megtenni –, hanem az elnök, aki akkor átvette a kormány egyedüli vezetőjének szerepet.

E körülmények ellenére nem elképzelhetetlen, hogy a román társadalom, alapjában véve, folyamatosan a politikai konszenzusra aspirál. Sok jele van annak, hogy az élvezettel fenntartott botrányok ellenére a románok őrizkednek a vitáktól, inkább a nyugodt és veszekedések által meg nem ingatott véleményeket kedvelik. Csakhogy az a felmérés, amiről szó van, legalábbis furcsa, és nem tűnik megbízhatónak.

Az INSCOP Research legújabb, e hónap első hetében készült és október 16-án közölt felméréséről van szó, mely éppen az elnök és a kormányfő közötti kapcsolatra kérdez rá. Az egyik, ketté ágaztatott kérdést a következőképpen fogalmazták meg:

Jobb, ha az elnök és a kormányfő ugyanahhoz a politikai táborhoz tartozik, hogy többé ne legyen veszekedés és instabilitás? vagy

Jobb, ha az elnök és a kormányfő különböző politikai táborokhoz tartoznak, hogy ezáltal ellenőrizhessék egymást, annak veszélye ellenére, hogy ezzel fennmarad a veszekedés és instabilitás kockázata?

Íme, a válaszok is: több mint kétharmad, pontosabban 61,3 százalék (sic! ez kevesebb, mint kétharmad – a szerk.) az első változatot választotta, melyben a hatalom monolitikus, 38,7 százalék pedig inkább a megosztott hatalmat kedveli.

De mindnyájan tudjuk, mennyire számít a kérdésfeltevés módja. A kérdőívet úgy állították össze, hogy a részvevők az első változatot válasszák. Megfigyelhetik, hogy az első ágban a kérdés egy pozitív célra irányul (ne legyen több veszekedés), míg a második ág egy nemkívánatos körülménnyel szemben tesz engedményt (a veszekedések veszélyének fenntartásával).

De mi lett volna, ha a kérdéseket fordítva fogalmazzák meg, a negatív engedménnyel az első ágban és a pozitív céllal a másodikban? Például:

Jobb, ha az elnök és a miniszterelnök ugyanahhoz a politikai táborhoz tartozik, kockáztatva annak veszélyét, hogy a helyzet a túlzott és önkényes hatalomnak kedvez? vagy

Jobb, ha az elnök és a miniszterelnök eltérő politikai táborokhoz tartoznak, hogy ellenőrizhessék egymást és elkerüljék a túlzott és önkényes hatalom kialakulását?

Nagyon valószínű, hogy a kérdés fentebbi módon újrafogalmazott első ága a Năstase–Iliescu, vagy a Boc–Băsescu adminisztrációt idézte volna fel, mindkettő alkalmas lévén negatív érzelmek kiváltására. Az eredmény teljesen más lehetett volna, főleg úgy, hogy a második ágnak az újrafogalmazott változatban pozitív végkicsengése van.

A választási kampányok idején felméréseket készítők jól tudják, hogy minden a kérdésfeltevés módjától függ. Ez

a közvélemény egyértelmű manipulálása,

annál is inkább, hogy a felvetett kérdés egy bonyolult alkotmányossági üggyel kapcsolatos, melyet – normális esetben – nem kellene leegyszerűsítő módon alávetni a közvélemény ítéletének.

Politikai kontextusunkban a felmérés kitűnően megfelel Victor Ponta kormányfőnek. Valójában ez tényleg annak egyfajta kimondása, hogy a román választók nem is választhatnak mást, mint Victor Pontát, hiszen csak ő felel meg a „veszekedést és instabilitást” elkerülni képes monolitikus hatalom feltételeinek.

A kormányfő, különben, rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított ennek a témának. Már jó előre bejelentette, hogy a PSD-n kívülről fog miniszterelnököt kinevezni. Ezt a teljesen meglepő bejelentést csak ebben a kontextusban lehet értelmezni. A kormányfő attól félt, hogy a választóknak eszükbe jut a Boc–Băsescu páros, vagy ellenfelei a túlzott hatalom miatt fogják támadni. De ettől kezdve a félelmei szertefoszlottak.