Naprakés
béel
2014. október 14. kedd, 13:32
Mindhárom idei választást elsöprő fölénnyel nyerte a Fidesz. De mi jön ezután?

A magyarországi ellenzéknek továbbra sem sikerül ellenszert találnia a kormányoldal politikájára – ez szűrhető le a vasárnapi önkormányzati választások eredményéből, amely alapján a Fidesz-KDNP idén már harmadszor aratott elsöprő választási győzelmet a tavaszi országgyűlési, majd európai parlamenti voksolás után.

A siker gyakorlatilag totális: Budapesten, ahol a baloldal és a liberálisok hagyományosan erősebbek voltak, a 23-ból 17 kerületben választottak fideszes polgármestert, fideszes többségű a fővárosi közgyűlés, és Tarlós István marad a főpolgármester.

A 23 megyei jogú városból 20-ban győzött a Fidesz-KDNP jelöltje, és a megyei közgyűlések is a kormánypártok irányítása alatt lesznek.

Az újabb elsöprő győzelem okai egyrészt abban keresendők, hogy az ellenzék még mindig képtelen volt hiteles alternatívát felmutatni a kormánnyal szemben, amely viszont gyakran populista, de a polgárok anyagi biztonságérzetét bizonyos mértékig növelő intézkedések – például a rezsicsökkentés és a devizahitelesek megsegítése – révén meg tudta tartani a támogatottságát.

A másik ok az ellenzék szétforgácsoltsága. A bal-, illetve a balliberális oldal pártjai jelenleg legalább olyan mértékben tekintik ellenfélnek egymást, mint a kormányt. Ezt mutatja, hogy Tóbiás József, az MSZP elnöke már az urnazárás után közölte: nem hajlandóak együttműködni a korábbi szocialista párt- és miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójával.

Pedig a budapesti főpolgármester-választás eredménye azt mutatja: ha van összefogás és közös jelölt, az képes lehet legalább tisztes eredmény elérésére. Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter 36 százaléka a győztes Tarlós István 49 százaléka mellett azt jelzi, a balliberális szavazók részéről lenne igény az összefogásra.

Igaz, az sem mindegy, hogy kivel és kit támogatva. A baloldal óriási hátránya, hogy egyelőre képtelen nem az előző huszonöt évben lejáratódott, hiteles arcokkal előállni. Bokros Lajos jelöltként való indítása – amelyre azt követően került sor, hogy az MSZP újabb bukást szenvedett el a politika terén láthatóan idegenül mozgó Falus Ferenc tragikomikus főpolgármester-jelölti kalandja után – arra enged következtetni, hogy óriási a káderhiány. Az alacsony részvétel is azt mutatja: a baloldali szavazók inkább otthon maradtak, semhogy a rendelkezésre álló jelöltekre voksoljanak. (Ezért is arathatott újabb jelentős győzelmet a szavazótáborát viszonyt egyben tartó kormányoldal). Az egyetlen kivétel a szegedi Botka László, aki az MSZP színeiben ismét toronymagas győzelmet aratva tartotta meg polgármesteri székét. Ő viszont egyelőre megelégszik a helyi sikerrel, nem kívánja magát országos vezetői szerepet vállalva kompromittálni.

Az, hogy meddig marad meg a kormányoldal jelentős fölénye, többek között azon múlik, hogy a baloldalon hogyan alakulnak az ellenzék vezető szerepéért folyó harcok. Gyurcsány Ferenc egyértelműen bejelentkezett erre a pozícióra, azonban személyisége még a balliberális oldalon is annyira megosztó, hogy elvakult rajongóin kívül gyakorlatilag mindenki mást csak elriasztana. Az MSZP éppen ezért nem kér a vele való szövetségből. Ugyanakkor a mostani újabb kudarcos szereplés – és az, hogy jelöltjük, Falus Ferenc már a megmérettetés előtt csúfosan elbukott – őket sem igazán jogosítja fel nagy reményekre.

A Jobbik szereplése sem nevezhető átütő sikernek. Valamelyest jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt, azonban még mindig távol áll a váltópárti szereptől, és az, hogy közel áll ahhoz, hogy második erővé váljon, a baloldal szétforgácsoltságának tudható be.

Az LMP szereplése azt mutatja: az ökopárt nem tud meggyőző, eredeti alternatívát felmutatni, és ezzel képtelen kitörni a budapesti bázisú kispárt szerepköréből.

A négy év múlva esedékes parlamenti választások erőviszonyai tehát részben azon múlnak, hogy a baloldal tovább erodálja önmagát a belső küzdelmek során, vagy kialakul egy olyan pólus, amely képes maga körül integrálni a baloldali érzelmű szavazókat. Másrészt pedig azon, hogy a kormányoldal milyen politikát folytat, a harmadik győzelem után képes lesz-e hatékony, kevesebb konfliktussal járó kormányzást folytatni.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/5486
Tizenegy jelölt, 47 millió választópolgár, fokozott biztonsági intézkedések.
Toró T. Tibor a párt ügyvezető elnöke lett.
Okoztunk némi zavart az SZKT-küldöttek körében, akik legalább két fontos újítást is elfogadtak.
A lólengést évtizede uraló Berki Krisztián a várakozási idő túllépése miatt nem lett hetedszer is Európa-bajnok.
Szilágyi Zsolt pártelnök szerint bármennyit is vitatkoznak az RMDSZ és az MPP vezetőivel, nem szabad elfelejteni, hogy „ők a testvéreink”.
És felvonultak a tudományért. Pontosabban a megbecsüléséért és magasabb hazai finanszírozásáért.
A terrorizmus vádja alól nemrég alapfokon felmentett kézdivásárhelyi fiatalember először számolt be elfogatásáról, fogvatartásának körülményeiről, tárgyalótermi részletekről, cellatársainak és román ismerőseinek viszonyulásáról, illetve arról, hogyan élte meg családja az ügyet. Exkluzív interjúnk.
Kovács Zsófia sporttörténelmet írt Kolozsváron a tornász Eb összetett versenyében, miközben hallotta, hogy magyarul szurkolnak neki.
Miközben ötezer ember megbetegedett, huszonkét gyerek meghalt, a megyékben pedig nincs elég oltás.
Az RMDSZ elnöke a kolozsvári SZKT-ülésen fogalmazott így, ahol elfogadták azt is, hogy a szövetség bevezeti a női kvótát.
Egy hete még megszavazták, most meg kekeckednek.
Szotyori-Lázár Zoltán többek között azt írta: nem érdemeltek kettős állampolgárságot, mert nagymértékű a körükben az elhülyülésre való hajlamosság.
Avagy a Kolozsvár és Bukarest közötti bizarr kapcsolat. Barbu Mateescu szociológus írása ugyancsak elgondolkodtató.
Ezúttal rendőrökre lőttek rá a nyílt utcán. Két halott a mérleg, az Iszlám Állam pedig bejelentkezett elkövetőként.