Naprakés
béel
2014. október 14. kedd, 13:32
Mindhárom idei választást elsöprő fölénnyel nyerte a Fidesz. De mi jön ezután?

A magyarországi ellenzéknek továbbra sem sikerül ellenszert találnia a kormányoldal politikájára – ez szűrhető le a vasárnapi önkormányzati választások eredményéből, amely alapján a Fidesz-KDNP idén már harmadszor aratott elsöprő választási győzelmet a tavaszi országgyűlési, majd európai parlamenti voksolás után.

A siker gyakorlatilag totális: Budapesten, ahol a baloldal és a liberálisok hagyományosan erősebbek voltak, a 23-ból 17 kerületben választottak fideszes polgármestert, fideszes többségű a fővárosi közgyűlés, és Tarlós István marad a főpolgármester.

A 23 megyei jogú városból 20-ban győzött a Fidesz-KDNP jelöltje, és a megyei közgyűlések is a kormánypártok irányítása alatt lesznek.

Az újabb elsöprő győzelem okai egyrészt abban keresendők, hogy az ellenzék még mindig képtelen volt hiteles alternatívát felmutatni a kormánnyal szemben, amely viszont gyakran populista, de a polgárok anyagi biztonságérzetét bizonyos mértékig növelő intézkedések – például a rezsicsökkentés és a devizahitelesek megsegítése – révén meg tudta tartani a támogatottságát.

A másik ok az ellenzék szétforgácsoltsága. A bal-, illetve a balliberális oldal pártjai jelenleg legalább olyan mértékben tekintik ellenfélnek egymást, mint a kormányt. Ezt mutatja, hogy Tóbiás József, az MSZP elnöke már az urnazárás után közölte: nem hajlandóak együttműködni a korábbi szocialista párt- és miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójával.

Pedig a budapesti főpolgármester-választás eredménye azt mutatja: ha van összefogás és közös jelölt, az képes lehet legalább tisztes eredmény elérésére. Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter 36 százaléka a győztes Tarlós István 49 százaléka mellett azt jelzi, a balliberális szavazók részéről lenne igény az összefogásra.

Igaz, az sem mindegy, hogy kivel és kit támogatva. A baloldal óriási hátránya, hogy egyelőre képtelen nem az előző huszonöt évben lejáratódott, hiteles arcokkal előállni. Bokros Lajos jelöltként való indítása – amelyre azt követően került sor, hogy az MSZP újabb bukást szenvedett el a politika terén láthatóan idegenül mozgó Falus Ferenc tragikomikus főpolgármester-jelölti kalandja után – arra enged következtetni, hogy óriási a káderhiány. Az alacsony részvétel is azt mutatja: a baloldali szavazók inkább otthon maradtak, semhogy a rendelkezésre álló jelöltekre voksoljanak. (Ezért is arathatott újabb jelentős győzelmet a szavazótáborát viszonyt egyben tartó kormányoldal). Az egyetlen kivétel a szegedi Botka László, aki az MSZP színeiben ismét toronymagas győzelmet aratva tartotta meg polgármesteri székét. Ő viszont egyelőre megelégszik a helyi sikerrel, nem kívánja magát országos vezetői szerepet vállalva kompromittálni.

Az, hogy meddig marad meg a kormányoldal jelentős fölénye, többek között azon múlik, hogy a baloldalon hogyan alakulnak az ellenzék vezető szerepéért folyó harcok. Gyurcsány Ferenc egyértelműen bejelentkezett erre a pozícióra, azonban személyisége még a balliberális oldalon is annyira megosztó, hogy elvakult rajongóin kívül gyakorlatilag mindenki mást csak elriasztana. Az MSZP éppen ezért nem kér a vele való szövetségből. Ugyanakkor a mostani újabb kudarcos szereplés – és az, hogy jelöltjük, Falus Ferenc már a megmérettetés előtt csúfosan elbukott – őket sem igazán jogosítja fel nagy reményekre.

A Jobbik szereplése sem nevezhető átütő sikernek. Valamelyest jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt, azonban még mindig távol áll a váltópárti szereptől, és az, hogy közel áll ahhoz, hogy második erővé váljon, a baloldal szétforgácsoltságának tudható be.

Az LMP szereplése azt mutatja: az ökopárt nem tud meggyőző, eredeti alternatívát felmutatni, és ezzel képtelen kitörni a budapesti bázisú kispárt szerepköréből.

A négy év múlva esedékes parlamenti választások erőviszonyai tehát részben azon múlnak, hogy a baloldal tovább erodálja önmagát a belső küzdelmek során, vagy kialakul egy olyan pólus, amely képes maga körül integrálni a baloldali érzelmű szavazókat. Másrészt pedig azon, hogy a kormányoldal milyen politikát folytat, a harmadik győzelem után képes lesz-e hatékony, kevesebb konfliktussal járó kormányzást folytatni.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/5486
Az elnök és a nép. Mármint az a nép, amelyik kimegy az utcára, ha rá akarnak lépni a tyúkszemére.
42 órával a lavinaomlás után nyolc személy életét sikerült megmenteni.
Az igazságügyi miniszter a hivatalos válasszal addig vár, míg a kormányfőék hazatérnek amerikai útjukról.
Az ünnepségek már csütörtökön elkezdődtek.
És mi a következtetés? Hát az, hogy ha Dodon Nagy-Moldovát akar, akkor Magyarország...
A Kincses Kolozsvár Egyesület által kezdeményezett civil állásfoglalást ma iktatták a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen.
Csak egy ilyen helyen történhet meg, hogy egy szökött szekus rövidre zárja az államgépezetet.
Pedig Nagy Zoltán nevét rebesgették jól értesült körökben.
Még így is, hogy ma végül nem került a kormányülés napirendjére a részleges közkegyelmet és amnesztiát biztosító rendelet.
Alakváltók című regénye nagyon bejött az egyesületnek.
A bányászosztály menetelésének üteme a fél évszázaddal korábbi kommunizálást idézte fel.
Képmutatás Kolozsvár önkormányzatának hírnevét félteni Horváth Anna miatt, miközben a kormányban ott van Lia Olguța Vasilescu.
Nem is csoda, hiszen Erdélyt a magyarok akarják, most meg a Dodonék vinnék Moldvát.
És a tervezett Btk-módosítással is.