„Őt senki nem keni meg, nem kéri fel, hogy csaljon javára egy mikrózaftos számítógép-tender kiírásánál-elbírálásánál, őt nem kínálják meg milliós euró- vagy dollárpakkal, azért, hogy kutatóintézetek hektárjait adja át tévécézároknak. Kicsiny földje senkinek sem kell (megművelésre). Vagy még azt is elveszik, noha előre megvásárolta sírhelyét, és díszes keresztet is öntetett betonból, midőn feldobja bakancsát, akkor veszi észre döbbenettel, hogy már más nyugszik benne a lefizetett temetőgondnokság jóvoltából.

Ehhez a komorsághoz hozzácsapódik az ujkrajnai szeparatisták, a skót elszakadáspártiak és a katalán népszavazást követelők felbukkanása, amit szerinte tápot ad a vidorságban előbbre álló székelyeknek. Aztán ott van a rengeteg elnökjelölt, akik közül alig tud választani, csak abban lehet biztos, hogy a legelsőt a szavazólapokon nem fogja Hunorálni, mert K. ugyan román állampolgár, de nem esik bele a búskomorak bandájába. A munkanélküliség, az életremények összeszűkülése, a kínzó adóságspirál és a növekvő írástudatlanság, az iskolaelhagyások és érettségi-botrányok már csak közhelyek, még csak nem is hab a tortán, csupán egyik felső, búbánatkrémmel megkent lap.”