Meleşcanu, kihasználva a nemzetközi körülményeket és kihangsúlyozva az AEÁ-val meglévő partnerség biztonsági elemeit, egy politikai szintű time-out elnökének jelentkezik.

Teodor Meleşcanu indulásának céljait talán ugyanolyan nehéz megfejteni, mint Robert Turcescu gesztusát. A SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat) főnöke hétfőn lemond, kedden pedig, a még hivatalban töltött időszaka alatt összegyűjtött 400.000 aláírással együtt, megjelenik a BEC-nél (Központi Választási Iroda) és jelöltté üti magát.

Realitatea TV-s szereplése nem nagyon tisztázta a vadonatúj jelölt mozgatórugóit és pozicionálódását. Az alábbi sorok is a többé vagy kevésbé lehetséges hipotézisek sorába tartoznak.

Az első megjegyzés azzal a szemszöggel kapcsolatos, amelyből az amúgy a közvélemény részéről jelentős bizalomnak örvendő Teodor Meleşcanu jelöltségét elemzik. Senki sem azt kérdezi, milyen hatása lehet a jelölésnek a választás szempontjából, hány román szavazna az ApR (Szövetség Romániáért) volt elnökére. Más szemszög a fontos: a politikát szenvedéllyel figyelőkben az a kérdés merül fel, hogy ki ellen, vagy kiért indul Meleşcanu úr. Mindenki egy taktikai, egy bonyolult politikai stratégia részét képező jelöltségre gondol.

Úgy tűnik, Meleşcanu úr feláldozza a nyugodt SIE-s mandátumot, hogy egy olyan kalandba bocsátkozzon, mely legfeljebb egy második forduló előtti, némi hasznot hozható tárgyalás lehetőségével kecsegtethet.

De a szavaira gondosan ügyelő volt diplomatát hallgatva, aki megtapsolja ellenfeleit és bársonyba burkolja a bírálatait, szinte lehetetlenség megszabadulni attól az érzéstől, hogy ő a rendszer, a politikusok legutóbbi gesztusai által megtépázott hírnevüket menteni kívánó intézmények jelöltje.

A jelölés egy alaposan kidolgozott PR-gyakorlat benyomását kelti. Míg Macovei asszony a civil társadalom jelöltje, Meleşcanu úr a nemzetbiztonság és a külügyek területén tevékenykedő intézményeket képviseli. Nem annyira jelölttel, mint inkább egy ügy szóvivőjével van dolgunk. Valaki úgy döntött, hogy leül az asztalhoz és elmondja a meséjét, már nem bízva abban, hogy a politikusok képesek megvédeni az ország EU- és NATO-csatlakozás után nagy nehezen megszilárdított hírnevét.

Meleşcanu szelíd beszéde és kiállása tökéletesen megfelelnek a célnak. De üzenetei mégiscsak a pártrendszernek egy kevésbé szokványos területről érkező bírálatát jelentik. Pártjaink eddig a néhány Vadim Tudorhoz vagy Dan Diaconescuhoz hasonló egzaltált figurán keresztül történő önszabályozáshoz szoktak hozzá. Az intézményrendszer most azt bírálja, amit a pártok az állam legfőbb tisztségére produkálni tudtak. Ez a jelölés egyszerre jelzés és figyelmeztetés, egy vészjelzés értékű (főleg, ha a Legfelsőbb Bíróság döntése kiiktatja a játékból Johannist) és ellenőrzést célzó jelölés.

Teodor Meleşcanu olyan témákkal zsonglőrködik, melyek Băsescu elnök, de Ponta kormányfő területéről is származnak. Bölcs és szakszerű elnök akar lenni, aki egyesíti a románokat (ezt mintha már hallották valahol, nem?). Ugyanakkor régiósítást és kb. 300 parlamenti képviselőt akar, dicséri az AEÁ-val meglévő partnerség megerősítését, és az utóbbi évek korrupció ellen harcol.

„Az késztetett arra, hogy nyitott maradjak, hogy a potenciális jelöltek közül egyikről sem hittem azt, hogy túlságosan megfelelne az elnöki tisztségre”, mondja a SIE volt főnöke. Itt egy rendszer explicit bírálatával van dolgunk. Az első két jelöltre vonatkozó ítéletek ugyanilyen egyértelműek: Ponta túl sok támadást indít, Johannis nem rendelkezik elnöki tartalmassággal és nagyívűséggel.

Meleşcanu – a pártrendszeren kívülről – az egység és a stabilitás kártyáját játssza ki, ezáltal a kormányfőjénél nagyobb hitelességet tulajdonítva magának, akit ezzel a megszólalásával elnökválasztási kampánya középpontjába állított. Jelöltsége, a bal- és jobboldalon túlmutatóan, az establishment fontos témáit veszi át: az AEÁ-val meglévő partnerség, a források kiaknázása, a korrupció leküzdése.

A kormányfő egységről szóló nagylelkű víziójával néhány olyan elemet állít szembe, melyekről csak 2012-ben hallottunk ilyen módon: egy stabil többségen alapuló nemzeti egységkormány, szakemberekből álló csapatot vezető miniszterelnökkel; alkotmánymódosítás és visszatérés a négyéves elnöki mandátumhoz; a 2016-os lemondás felvetése, hogy egyszerre lehessen parlamenti és elnökválasztást tartani és véget lehessen vetni a román társbérletnek.

Meleşcanu, kihasználva a nemzetközi körülményeket és kihangsúlyozva az AEÁ-val meglévő partnerség biztonsági elemeit, egy politikai szintű time-out elnökének jelentkezik. A pártos versengés felfüggesztése Románia jelenlegi helyzete intézményi olvasatának természetes következménye.

Ez a hírszerző szolgálatok politikai játékon belüli szerepének témája által uralt elnökválasztási kampány olyan szakaszba érkezik, ahol

az intézmények már nem állnak a pártok mögött,

hanem megmutatják, hogy bizonyos vörös vonalak átlépése után akár szembe is hajlandók menni velük. Ez egy olyan fejlemény, mely amennyire érdekes, annyira veszélyes is Románia számára, de ugyanakkor megmutatja demokráciánk érett(len)ségét is.