„Bármennyire is elnézőek akarnánk lenni ezekkel a személyekkel szemben, nem tekinthetők közülünk valónak. Ha anyagi haszonszerzés céljából, rejtett módon gyűjtenek rólunk információkat, és továbbítják azokat a hatalmi szerveknek, ha más célokat szolgálnak, mint amit velünk tudatnak, ha szándékosan félrevezetnek és kihasználnak, ha csapdába ejtenek, és ilyen módon meggyaláznak, akkor – főleg a képmutatásuk miatt – ők legfennebb a közutálatra jogosultak.

A véleményformálásban közvetlenül részt vevő személyek pedig, mint például a politikusok vagy az újságírók, ha másképpen ez nem is lehetséges, hát szakmai-erkölcsi magatartásuk által, minden kétséget kizáróan meg kellene győzniük a közvéleményt arról, hogy nem mások irányítása alatt állnak, nem ezredesek, nem hadnagyok, nem besúgók, nem titkos ügynökök.”