Valós esély teremtődhet a magát autonomista jobboldali erőknek nevező, az RMDSZ-szel szemben álló magyar pártok összefogására annak nyomán, hogy a korábban megalakult MPP székelyföldi vezetői bejelentették: a belső konzultációk során a tagság és a helyi vezetők egyaránt amellett foglaltak állást, hogy a 2016-os parlamenti választásig össze kell fognia a két pártnak, az MPP-nek és az EMNP-nek.

Az egyesülés témáját legutóbb Toró T. Tibor, az EMNP elnöke vetette fel Tusványoson, a Biró Zsolt MPP-elnökkel folytatott beszélgetés során.

Jelenleg úgy tűnik, a legnagyobb törést az jelenti, hogy az MPP hajlamosabb együttműködni a jelenleg is a román kormány tagjaként tevékenykedő RMDSZ-szel, olyannyira, hogy még abba is belement, hogy a támogatásért cserében egyetlen jelöltje se kerüljön fel az RMDSZ EP-listájára májusban. Ehelyett elfogadta az ígéretet arra, hogy az RMDSZ egyeztetni fog vele bizonyos nemzetpolitikai kérdésekben. Az üzlet „sikerességét” jelezheti, hogy a székelyföldi MPP-sek most inkább az EMNP-vel való együttműködést szorgalmazzák.

Ami érthető is abból a szempontból, hogy az RMDSZ-MPP megállapodás kívülről nagyon olybá tűnt, hogy a polgári párt a pártvezetésnek tett ígéretek nyomán gyakorlatilag betagolódott az RMDSZ által képviselt irányvonalba, és hagyta magát „pacifikálni”, hogy az RMDSZ ezáltal egyrészt azt kommunikálhassa: lám, azon ellenzéki erővel, amely hajlandó tárgyalni és kompromisszumot kötni, meg lehet egyezni, másrészt hogy elszigetelje az autonómiát markánsabban képviselő, és saját identitását feladni nem akaró EMNP-t.

Az RMDSZ eddigi kormányszereplése – jobban mondva annak egyre nyilvánvalóbb kudarcai, az, hogy a PSD gyakorlatilag alig tartotta be a koalíciós megállapodásban foglalt, a magyar közösség igényeivel kapcsolatos ígéreteket – , valamint az, hogy ennek ellenére Kelemen Hunor és az RMDSZ-vezérkar Victor Ponta miniszterelnöknek, a PSD elnökjelöltjének segít korteskedni a Székelyföldön, ugyancsak arra ösztönözheti az MPP-seket, hogy megpróbáljanak kilépni a szövetséggel megkötött megállapodásból, és inkább az EMNP felé tapogatózzanak.

Szintén összefogásra ösztönző tényező, hogy az eddigi választások megmutatták: a romániai magyar közösség nem tud „eltartani” két autonomista, önmagát az RMDSZ-szel szemben meghatározó pártot. Az MPP és az EMNP külön szereplőként való megjelenése kioltotta azt az üzenetet, hogy összefogásra van szükség az önrendelkezési célok eléréséhez, hiszen a választók azt látták, hogy az összefogás helyett még az autonomista erők is külön indulnak. Ez pedig a legkevésbé sem hatott mobilizálóan rájuk.

Az összefogás melletti érvek mellett ugyanakkor még mindig megvannak azok a tényezők, amelyek az MPP és az EMNP közötti együttműködést nehezítik. Egyik párt sem szeretné ugyanis feladni identitását, az MPP azzal érvel, hogy az EMNP elnöke is elismerte: hiba volt megalapítani a néppártot, ugyanakkor az EMNP azzal vághat vissza, hogy ő legalább nem hagy ki egymás után két választást is – saját jelöltet állított a novemberi államfőválasztásra -, így nem fenyegeti az a veszély, hogy a hatályos párttörvény alapján a feloszlatását kezdeményezzék.

Egyértelmű, hogy amennyiben legalább minimális eséllyel akarnak indulni a két év múlva esedékes parlamenti választáson, összefogás szükséges. Ehhez viszont a két párt politikusainak túl kell lépniük a személyes büszkeségeken, a vélt vagy valós sérelmeken, és meg kell keresniük azokat a kompromisszumokat, amelyek lehetővé teszik, hogy egyesült erővel vágjanak neki a megmérettetésnek.