A magyar sajtó és a politikum viszonyrendszerének változása

Negyed évszázad telt el a rendszerváltás óta. E történelmi léptékű korszak tapasztalata elegendő ahhoz, hogy bizonyos hosszabb távú társadalmi-politikai változásokat, trendeket képesek legyünk azonosítani. Ezek közé tartozik a sajtó és a politikum viszonyának fokozatos megváltozása, valamint a sajtó világában bekövetkezett eszmei-politikai tagozódás.
Hirdetés

„Négy éve, 2010-ben pedig új világ kezdődött. A Fidesz befolyása alá vonta a közmédiát, amely kiegészülve az időközben felépült Fidesz-közeli médiaorgánumokkal olyan médiahatalmi centrumot képezett, amely ellenpólusa mindenféle balra húzó médiának. S ez akkor is így van, ha az MTI-ben, a közszolgálati rádióban és televízióban, illetve a Fidesz-médiában egyaránt akadnak nemzetsemleges, értékrendileg inkább balra húzó aktorok.

A magát baloldalnak nevező hatalmi konglomerátum médiaholdudvarának lojalitása ezzel párhuzamosan nagymértékben meggyengült. Az MSZP, a DK és az Együtt jószerivel csak a csökkenő példányszámú sajtótermékek (168 óra, ÉS, Népszabadság, Népszava) feltétlen támogatására számíthat. No és persze az alapjáraton jobboldalellenes ATV-re, amelynek egyes frontemberei olykor magukból csinálnak bohócot, mint a riportalanyt szóhoz jutni nem engedő Havas Henrik vagy az interjúalany másként vélekedését elfogadni képtelen Kálmán Olga.

Az egyre népszerűbb internetes sajtó balra húzó orgánumaiban sűrűn jelennek meg a baloldal képviselőit keményen „villázó” írások, célkeresztben Falus Ferenctől Gyurcsányig. Utóbbi közelmúltbeli, szerény érdeklődést kiváltó performanszáról nemcsak vitriolos hangú, a beszédet szabályosan szétcincáló tudósítások születtek, de a hallgatók megszólaltatásából olyan kisfilmet is összevágtak, amely azt sugallja, hogy e politikai erő tábora elsősorban deklasszált, intellektuálisan értékelhetetlen elemekből áll. Szó sincs arról, hogy értékrendi változás állt volna be a „baloldal” sajtójában. A hvg.hu-tól a 444-en át az Indexig továbbra is a hagyományos értékrenden való gúnyolódás, a globalista gyarmatosítás ideológiájának és az Egyesült Államokból jövő politikai „újbeszél” forgalmazása, a kormány nemzeti törekvéseinek parodizálása a jellemző. A változás lényege, hogy immár a saját politikai elit is célkeresztbe került, s ez épp elég ahhoz, hogy döntő pillanatokban – mint amilyen például a főpolgármester-választás – a baloldal sajtója keresztbe tegyen saját prominenseinek, és implicit módon besegítsen a jobboldalnak. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely a hibák és a mulasztások ellenére tudja, mit akar, víziója van, és cselekedni mer, nem csodálkozhatunk, hogy a baloldal lassan már nem is a 2018-as, hanem a 2022-es választásra készülődik.”

Hirdetés