„z egész világ felhördült, amikor ta­vasszal, a válság kirobbanásakor Vladimir Putyin Ukrajna föderalizálását és az autonómia biztosítását javasolta a válság ke­zelésére. Úgy háborgott Nyugat-Európa, mint­ha számos országa nem lenne föderalista állam, nem lennének életképes autonómiáik, nem tudnák pontosan, hogy egyik sem jelent elszakadást. Traian Băsescu is lovagolt éppen eleget a témán, s múlt vasárnap ismét azon sajnálkozott, hogy lám, a fegyverropogás árnyékában Porosenko autonómiát ajánlgat, »területek fölötti rendelkezésről« mond le, pedig háta mögött a NATO, a segítség. Nyilatkozata nem meg­lepő, ugyanarra a torz logikára alapul, mellyel a székelyföldi autonómiaigényt elutasítják. Pedig lenne, mit tanulniuk az ukrán példából, hisz keleti szomszédunk is kivédhette volna a későbbi vihart, az elszakadásért vívott háborút, ha enged kicsit, jogokat, autonómiát biztosít kisebbségeinek. Ha békét akar, és egyben maradni, előbb-utóbb erre kényszerül, a mostani lépést újabb engedmények követik majd.
Jó lenne, ha a világ ezen felén is megér­tenék, hogy népeket, nemzeteket bedarálni, asszimilálni ma már nem olyan egyszerű – ellenségeiddé válnak, ha ez a szán­dékod, barátaid lehetnek, ha tiszteled, jogokat, önrendelkezést biztosítasz számukra.”