Figyelni kell, hogy amikor a Gondviselés válaszúthoz visz az életünk során, döntsük, és utána menjünk tovább a választott úton, igazodjunk a feltételekhez, és keressük a boldogságot – árulja el Kolumbán Gábor az élet nagy titkát azon a életútbeszélgetésen, amelyek az Élő Erdély Egyesület rendezett a Kolozsvári Magyar Napok keretében.

Hirtelenjében nem tudnánk még egy olyan erdélyi magyar politikust mondani, akit nem bukása után, vagy egyéb kényszer hatására

fordított hátat a politikának

és kezdett teljesen mással foglalkozni. Kolumbán Gábor mérnök-fizikusból közgazdász, politikusból civilszervezet-vezető (A Civitas Alapítvány elnöke), Hargita megyei tanácselnökből bivalytenyésztő és egyetemi oktató lett. 2000-ben hagyta ott a politikát, 2008-tól pedig Székelyudvarhelyről Énlakára költözött, ahol elmondása szerint harmonikus, falusi életet él a korábban vásárolt házában.

Mint mondja,

posztmodern életformát

alakított ki: nem a hagyományőrzés, vagy a múltidézés eredménye az, hogy a bivalytenyésztést választotta, hanem „egyszerűen arról van szó, hogy nekem így jó, nekem ez az élet nyújtja a legtöbbet”.

„Lehettem volna parlamenti képviselő, a politikai karrier logikája szerint a megyei tanácselnökség után természetes lett volna, de akkor úgy döntöttem, hogy nem. Sokszor a nemleges döntések,

a nemek kimondásnak a képessége

az, ami előreviszi az embert” – mondja. Igaz, az emberi szervezet, a szív is jelzi, hogy mikor kell visszakapcsolni alacsonyabb fokozatba, ilyenkor az a jó, ha hallgatunk a figyelmeztetésre, magyarázza a fordulópont körülményeit.

„Én nem akarok életmodelleket megfogalmazni, nem akarom kijelölni a követendő utat; egyszerűen arról van szó, hogy mindenki találja meg, mi az, amit szívesen csinál. A bivalytenyésztés nem jövedelmező foglalatosság, de nekem örömet szerez” – mondja Kolumbán.

Míg a fizikai világban az anyagi javak gyarapítása elérheti azt a szintet, amelyen túl

morálisan már nem védhető a pályaív

(sok politikus ezt nem ismeri fel), addig a szellemi és lelki javak világában nincs határ, és bátran lehet tovább építkezni – ez az út a boldogságkeresésé, hisz minden ember végső soron a boldogságot keresi.

Egyszerű és rokonszenves krédó, és hiteles is egyben, mivel a bivalytenyésztőn látszik, hogy komolyan is gondolja, amit mond.

Azzal a gondolattal jövünk el az Élő Erdély Egyesület sátrából, hogy sok politikus jobban tenné, ha a kegyeink helyett inkább a boldogságot keresné.

(a fotón: Kolumbán Gábort Vas Réka kérdezte)