De azért is leírom. Mert ilyen egyszer van egy életben.
Szakadó esőben mezítláb táncolni 300 emberrel egyszerre úgy, hogy mellettem egy fickó eserernyő alól SKYPE-ON KÖZVETÍTI a banzájt, és látni, ahogy valaki a kamera előtt csettintget valahol a világ egy másik részén… erre nincsenek szavak.
Olvasson még:
Aztán egy michigani hegedűs, Kjartan Code csak úgy spontán beugrik Józsiék mellé, és együtt éneklik, hogy „küzdjé magadé’, ne fossá”, amely tanácsnál a kolozsvári magyar lényegretörőbbet és hasznosabbat mindezidáig még nem kapott, s ejsze nem is fog soha kapni.
Hogy ezt egy paszabi cigányembertől kellett kapja útravalóul, az most egy másik kérdés. Az a lényeg, hogy a cigánytábor az égbe ment. És minket is magával vitt.
Ha én ezt egyszer az unokáimnak elmesélem…
Köszönjük. Nájisz tuméngé.