Kedves Hajni, gratulálok. És köszönöm is egyben. Amit tettél, az fantasztikus. Mélyen emberi, ami előtt csak tisztelettel és hálával lehet adózni, csendben azon gondolkodva, hogy az egyén maga mit tud jobban/még többet tenni másokért, az emberi összefogásért, békéért, egy nyugodtabb, lakhatóbb világért.

Bár nem követtem közelről, és semmilyen szinten nem vettem részt benne, de a Jézus Krisztus Szupersztár-projekt, ami a bemutatón csúcsosodott ki, példaértékű – a kezdeményezéstől, a feltételek létrehozásán keresztül a kivitelezésig –, hibátlan. Azaz nemhogy nem található hiba benne, hiszen van, sok is, és a különböző szakmák és felületek szakemberi szemüvegein keresztül valószínűleg minden második pillanatban található egy hiba (én például, ha a színházi szemüvegem venném fel, sorolhatnék bőven – de miért szűkíteném a látásom a profizmus keretébe ágyazott lencsékkel…?), de

ami hibátlan, az maga a tény, hogy ez megtörtént.

A tény, hogy 60 embert (nem tudom, hányan voltatok pontosan, ennyire tippelek) összefogtál, és egy közös cél égisze alá gyűjtöttél. A tény, hogy az a 60 ember áldozott az idejéből, az energiájából, hogy ezt létrehozza, mert hitt valamiben, és az a valami fontos volt neki. Pedig akár le is szarhatta volna. A tény, ami hibátlan, az az erő, ami ezt létrehozta. Az nem te vagy, Hajni, hanem a szeretet, ami benned lakik. Ez egy objektív erő, de szubjektíven nyilvánul meg. Most éppen rajtad keresztül, belőled indulva terjedt, hogy egybegyűjtsön, összekössön, előbb hatvan alkotót (profit, amatőrt, időset, fiatalt), majd több száz embert, akik mind egy kicsit jobbak lettünk, egy kicsit hálásabbak, és egy picit több elhatározással, a pozitív energiákba vetett hittel távoztunk.

A bemutató estéje az alkotók egy részének talán úgy marad meg, mint életük fontos pillanata. Biztos, hogy

mindannyian emlékezni fognak rá,

és büszkék lesznek, hogy részt vettek. És az is biztos, hogy a következő helyzetben, amikor emberi áldozatot kell hozniuk valamiért vagy valakiért, a döntés, a cselekvés gyorsabb lesz, határozottabb, önzetlen.

A nagy változásnak a kis dolgokból kell elindulnia, és a tegnapi előadás több volt, mint kis dolog. Nem azért, mert jók voltak a színészek, hiszen kevesen voltak jók, nem azért, mert jók voltak a táncok, hiszen sok a pontatlanság (de amikor a legtöbb táncos amatőr, akkor inkább a lenyűgöző koordinációt kell nézni a pontatlanság helyett), nem is azért, mert jó volt a rendező, hiszen ez az első munkád, és színházi képzésed nem erre irányult. Azért nagy változás, mert

összegyűltek köréd,

azért, mert vállalták a félelmeiket, a gátlásaikat, mert túlléptek magukon, jobbá váltak általad/veled. Egy kicsit megváltoztattátok a világot.

*

Van egy emlékem (témában vagyok, mert a mi Egyesületünk múlt heti színházi tábora az emlékezéssel foglalkozott). Ebben az emlékben a színház előtti lépcsőkön játszunk, ugrálunk Noémivel. Közben várjuk, hogy szüleink befejezzék a munkájukat a színházban, legyen vége a próbának. Nem tudom, miről beszélünk, ha beszélünk egyáltalán. 6-7 évesek vagyunk.

Ez az emlék belém van égve,

a sejtjeim része. Kitörölhetetlen. Pedig semmi különleges nincs benne. Két gyerek játszik. Nem tudom, miért maradt meg. De megmaradt, és életem végéig velem lesz. Akkor is előtört belőlem, amikor néhány éve, egy este megtudtam, hogy Noéminek, a nővérednek az élete készül véget érni. De Noémi szerencsére tovább él. Benned, bennem, a szüleidben, a barátokban, és most már azokban is, akik sosem hallottak róla, de mégis beléptek a projektedbe.

Ebben az esetben

Noémi a kiváltó ok, te vagy a csatorna,

amin keresztül a szeretet, az együttérzés megmutatkozik a világban. Mint ahogy (az előadásotok témája is mutatta) Jézusnak is megvolt az ereje, hogy a szeretet által jobbá tegye a világot. Mindegy, hogy igaz vagy fikció, isten vagy ember, vagy milyen vallású: a történet példaértékű.

Akik a példákat bemocskolják, mindig azok emberek, akikből hiányzik ez a szeretet. Nem tudják, hogy mit cselekszenek. A ti példátokat nem lehet bemocskolni. A ti példátok egyszerűsége és nagyszerűsége előtt némán, megindultan, tisztelettudóan kell állni.

Kedves Hajni, gratulálok. És köszönöm is egyben.

Köllő Csongor