„Az iskolaigazgatók politikai alapon történő leosztása magában hordozza annak a veszélyét, hogy nem mindig a legalkalmasabb pedagógus kerül vezető pozícióba, sőt, előbb-utóbb oda juthatunk (pl. egészségügy), hogy nem csak pedagógus foglalhatja majd el az iskolamenedzseri széket. A politikum beszólásainak eddig mindig káros hatásai voltak. A tanügyi törvény megalkotásakor nagyon sok érv ütközött, de csak ritkán a szakmai érvek, legtöbbször a pártérdekek és az örökké felszínre kerülő magyarság-kérdés.

 Lám, a tanügyi törvény megengedi, hogy a magyar gyerekek idegen nyelvként tanulják a román nyelv és irodalmat, de a tankönyvek még mindig nem készültek el. Megkérdeztem egy politikust, aki az iskolaigazgatók és aligazgatók kinevezésével foglalkozó bizottság tagja: mi az oka annak, hogy évek óta folyik a hercehurca a kinevezésekkel kapcsolatosan, holott ez megoldódna egy versenyvizsga kiírásával, és így az akkor hatalmon lévő párt véglegesen kinevezhetné az embereit, akiket nem lehetne könnyen elmozdítani? Nagyon egyszerű választ kaptam: »Azért, mert nem biztos, hogy a pártoknak lennének olyan felkészült emberei, akik jól szerepelnének a versenyvizsgákon.«”