Minden vágyunk és félelmünk

Nekünk mindenre gyógyír, a románok ördögtől valónak tartják, Antal Árpád pedig az amerikaiakkal kényszeríttetné ki. Van így reális esély az autonómiára?
Hirdetés

Csurig telt pénteken a Kós Károly sátor Tusványoson, sőt túl is csordult. Naná, mert az autonómia került asztalra, az asztal mögé pedig Papp Előd EMNP-alelnök, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Sergiu Constantin kutató, aki Dél-Tirolban autonómiákkal foglalkozik, és Kalmár Ferenc, aki brassói származású, Szegedre nősült, és másfél évig dolgozott az Európa Tanácsnak készített jelentésen, amelynek végleges formájában idén áprilistól melegen ajánlja az autonómiát olyan eszközként, amely hatékonyan biztosítaná a nemzeti kisebbségek jogait.

Sajnos nem jött el az Autonómia románoknak és magyaroknak című előadás román politikusrésztvevője, Mădălin Guruianu sepsiszentgyörgyi helyi tanácsos, hogy igazán felszikrázzon a vita, amit Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője moderált.
 
Mekkora esélyünk van elfogadtatni a román többséggel a mi autonómia-igényeinket, és mit csinálnánk, ha holnap reggel a nappal együtt az autonómia is felkelne? – kérdezte Csinta, és a válaszokból az is kiderült, miért vonz még mindig tömegeket ez a hívószó annak ellenére, hogy 25 éve emlegetjük.
 
Azért, mert még mindig nem tudjuk, mit értünk rajta, de másképp nem értik a magyarok, mint a románok, mondta Sergiu Constantin kutató, miután vázolta, hogy az értelmiségi és a politikai elit is mennyi mindent ért ezen a kifejezésen, és mivel általános, ezért magától is többértelmű (kulturális, területi, etnikai, önkormányzat, önrendelkezés, önirányítás, decentralizáció).

Ezért egymást frusztráljuk az autonómiával

A románok a magyarokat azzal, hogy nem is akarnak tárgyalni róla, a magyarok a (főleg székelyföldi) románokat azzal, hogy nem magyarázzák el nekik, hogy autonómia címén konkrétan mit is szeretnének. Ezért a többségi (Székelyföldön kisebbségi) nemzet tagjaiban mindenféle félelem él az autonómiával szemben.
 
A kutató személyes tapasztalata az, hogy míg a politikusok számára a kifejezés mindkét oldalon szavazatszerző erővel bír, csak ellenkező előjellel, addig a lakosság szintjén a megértés foka nagyjából nulla. Amorf és homályos fogalom a magyarok számára, de úgy érzik, mindent megold, a románok saját államiságukat érzik veszélyeztetve miatta. Holott az autonómia nem panacea, sokmindent megold, de nem azonnal, és nem is az abszolút rossz, amely aláássa a nemzetállamot.
 
Sergiu Constantin, Szász Alpár Zoltán, Antal Árpád Zoltán Tusványoson
 
Sergiu Constantin, a tolmácsként helyben beugrott Szász Alpár Zoltán és Antal Árpád András
 
Sergiu Constantin szerint az sem elég, ha a magyar közösség képviselői módszeresen elmagyarázzák a román közösség tagjainak, hogy a 25 év alatt kidolgozott tucatnyi autonómiatervezetben mi áll, hanem egy ilyet eleve úgy kell kidolgozni, hogy abba bevonunk román szakértőket is azért, hogy az így születő elgondolásról ne azt érezzék, hogy kizárólag magyar termék, hanem hogy az övék is. 
 
Például a dél-tiroli autonómiában kulcsfontosságú arányossági elv (a németek képezik a lakosság 65%-át, az olaszok a 35%-át, ezért az adminisztrációs munkaköröket is ilyen arányban töltik be) eredetileg a németek jogait védte, most tulajdonképpen a helyi olaszokét, vagyis az ottani autonómia mindenkié. (Sőt nem is az etnikai arány dönti el, hanem a lakossághoz még közelebb álló kritérium: időről időre felmérik, ki milyen nyelven szeretné intézni a hivatalos ügyeit, vagyis igen érzékenyek például a vegyesházasságokban születettek igényeire.)

Antal Árpád tudja, mihez kell kezdjen, 

ha holnap feljönne az autonómia napja, de ezt most nem árulta el, és azt is tudja, hogy a székelyeknek szüksége van a székelyföldi románok támogatására, miközben nagyon kevés energiát fektettünk az utóbbi években a magyar-román párbeszédbe. Ezt annak tudja be, hogy nagyon nehéz a párbeszédhez román partnereket találni. 
 
Míg Papp Előd az idei választási évnek tulajdonítja, hogy a román politikum fut a témától, mert úgy gondolja, ezzel csak szavazókat veszít, Antal Árpád sajátos helyi magyarázatot talált erre azzal, hogy három kategóriába sorolta a sepsiszentgyörgyi románokat.
 
Szerinte az egyik jelentős csoportot azok alkotják, akiket még Ceausescu telepített be, és ők frusztráltak, mert nem tudták megvalósítani a stratégiai célt, hogy a románok kerüljenek többségbe a városban. Ők azok, akik nem ismerik el, hogy székelyek között élnek, és hallani sem akarnak olyasmiről, hogy Székelyföld.
 
A második kategória Antal szerint abból él ott, hogy román. Ha például valaki Moldvából költözik be, biztos, hogy bizonyos állásokat megkaphat, ráadásul magas fizetéssel. Antal nem tudja, hogy most mi a helyzet, de néhány évvel ezelőtt 20 százaléknyi Hargita-Kovászna bónusz járt a fizetéshez, mondhatni veszélyességi pótlék, amiért valaki románként Székelyföldön dolgozott állami tisztségben.
 
Ezért Antal álságosnak tartja például Băsescu államfő megjegyzését, hogy ugyanolyan autonómiát kell biztosítani Caracalnak, mint Sepsiszentgyörgynek, amíg a caracali rendőrt diszkriminálja az állam azzal, hogy húsz százalékkal kevesebb fizetést kap, mint a sepsiszentgyörgyi.
 
Antal Árpád András Tusványoson
 
A harmadik kategória Antal szerint el tudja fogadni, hogy románként Székelyföldön kisebbségben él, és ezért bizonyos többletjogokat kér a magyar önkormányzati vezetőktől. Őket viszont saját többségük leárulózza. Volt olyan tanácsülés Sepsiszentgyörgyön, ahol az egyik román tanácsos konkrétan kiátkozta a másikat, mert az elfogadta, hogy magyarul folyjon a tanácsülés.
 
Antal nehezen nyeli le azt is, hogy úgy érzi, ők a magyar közösség részéről több gesztust is tettek a románok irányába, míg a román politikusok felől nem érkezett viszontgesztus, amelynek egyoldalú eredménye az, hogy „átadunk terepet abból, amit uralunk”.
 
Antal és Constantin is megerősítette, hogy Szentgyörgyön úgy fogják fel, az önkormányzat a magyarok bástyája, mert ott jobbára magyarok dolgoznak, a megyei dekoncentrált intézmények pedig a románoké, mert ott meg alig dolgoznak magyarok. 
 
Míg Constantin szerint a helyi románok képviselőit ha nehezen is, de meg lehet győzni arról, hogy az állások esetében az arányosság elvének alkalmazása jó ötlet, és a magyar vezetés kellene, hogy feloldja a románok félelmeit azzal, hogy az autonómia konkrét megvalósulásának aspektusait megismerteti velük, Antal Árpád szkeptikus, ami a román fél tárgyalókészségét illeti.

Antal most az amerikaiakkal kényszeríttetné ki az autonómiát:

azt mondja, olyan most a geopolitikai kontextus, hogy megtehetnénk. Az ukrajnai elhúzódó válság miatt felértékelődött Románia szerepe, Amerika nagyon sok pénzbe kerülő védelmi beruházásokat eszközöl Romániában. Szerinte azt kellene megértetnünk az amerikaiakkal, hogy a beruházásaik akkor vannak biztonságban, ha Románia stabil ország marad, és az egyetlen, ami alááshatja Románia stabilitását, az a székelyföldi autonómia elutasítása.
 
A burkolt fenyegetésnek Antal nem adott konkrétabb formát, de becslése szerint ha az amerikai vezetés rátelefonálna Bukarestre, öt nap alatt megadnák Székelyföld autonómiáját. (Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató szerint ez csak értelmiségi onanizálás addig, amíg a székelyföldi politikusok között nem alakul ki az együttműködés kultúrája, amíg Tamás Sándor és Borboly Csaba nem kávézik együtt rendszeresen, inkább fikázza egymást, mint legutóbb a Székely Vágtán.)
 
A végén Antal Árpád meghívta Sergiu Constantint, három hét múlva látogasson ismét Sepsiszentgyörgyre, mert napirendre tűzik az önkormányzatban az autonómia-határozatot, és segítsen meggyőzni a négy román tanácsost, hogy ők is szavazzák meg. (A magyar tanácsosok 17-en vannak, borítékolható, hogy a testület megszavazza.)
 
Papp Előd, Kalmár Ferenc
 
Papp Előd és Kalmár Ferenc
 
A kutató meg is ígérte, hogy elmegy, bár továbbra is stratégiai hibának tartja, hogy a határozat szövegét a román fél bevonása nélkül dolgozták ki, ahogy szerinte az is stratégiai tévedés volt az eddigi autonómiatervezetek esetében, hogy túl általános szinten maradtak, nem szóltak a konkrét kompetenciákról.
 
Szerinte az autonómia mindig egy kompromisszum, ezért mindig maradnak olyanok, akik elégedetlenek vele. Az elégedetlenség azzal is csökkenthető, vélte Constantin, ha az ilyen tervezeteket jogi, alkotmányjogi szakértők dolgozzák ki, és nem politikusok vagy olyan személyek, akik részrehajlók a munka végeredményét illetően. Legalábbis Dél-Tirolban így történt: 11 német, 7 olasz és 1 rétoromán szakember dolgozott rajta hónapokig, és egyikük sem volt politikus.
 
És ami a legfontosabb: az autonómia nem egy kőbevésett állapot, hanem folyamat. Egy olyan eszköz, amelyet folyamatosan karban kell tartani.
 
Zárszóként Kalmár Ferenc mesélte el, hogyan írta le neki a dél-tiroli parlament volt elnöke a helyi olasz-német viszonyt: a második világháború után egymás ellen, a ’70-es évektől egymás mellett éltek, majd egymással. És most mindannyian várják azt a kegyelmi állapotot, amikor majd egymásért.

 

Hirdetés