Frissdiplomás fiatalember nemcsak egy államvizsgányi bútort „hajtogatott”, hanem egész kartonvállalkozást indított. Fiatalok sikeres(nek ígérkező) pályakezdését bemutató interjúsorozatunk első részében Fekete Bálintot kérdeztük.
Olvasson még:
Államvizsga után már rá lehet kérdezni: szentgyörgyiként miért Temesvárt választottad, amikor egyetemre iratkoztál? Ritkábban mennek a Temes-partra a székelyföldiek.
Frissen leérettségizett diákként akkoriban csupán két lehetőség állt előttem a formatervezői továbbtanulás tekintetében: Kolozsvár és Temesvár. E kettő közül jobban vonzott a távoli, ismeretlen, de köztudottan nyugatias szellemű Temesvár. Ha nem csal az emlékezetem, az a bizonytalanság is Temesvár fele csábított, hogy vajon megállok-e a lábamon egy olyan városban, ahol egy ujjamon meg tudom számolni az általam ismert embereket.
A bútorok megálmodója és kivitelezője, Fekete Bálint
Honnan jött az ötlet, hogy kartonból dolgozz? Van ennek valami előzménye? Egyetemi feladat volt? A praktikusságán kívül mi a legnagyobb vonzereje a kartonbútornak?
Egyetemisták számára valamelyest ismert dilemma kísért végig az alapképzés alatt: szükség lenne ilyen meg olyan bútordarabokra, de megéri-e kiadni rá a pénzt, tekintve, hogy néhány év elteltével nem garantált, hogy lesz mit kezdenem velük. A megoldás szikrája egy harmadéves projekt során pattant ki agyam limbikus rendszeréből: tetszőleges origami technikával egy működőképes hullámkarton széket kellett terveznünk és kiviteleznünk.
Formatervezőként nem is kellett több: van egy probléma/szükséglet, és került rá egy megoldás – így lett kartonbútorból államvizsga, majd később vállalkozás.
Tekintve, hogy a „praktikus” jelző a kartonbútor vonzerejének számos elemét összegzi, kicsit másképpen közelítem meg a választ. Olcsó, könnyű, ám meglepően erős bútorokról van szó, amelyeket percek alatt össze lehet szerelni bármiféle szerszám vagy ragasztó nélkül.
Az esetleges költözésekkor sem okoznak gondot, hiszen összecsomagolva akár kézben is könnyen szállíthatók – majd, ha már végleg nincs rájuk szükség, mehetnek a papírhulladékba, ugyanis teljesen újrahasznosíthatók.
Kávézóasztal zsámolyával az utcán
Mesélj a Karton Networkról kicsit! Van valami egyéb összefüggés a Cartoon Network és a Karton Network között, mint játék a névvel? Milyen bútordarabokat készítettél már el? Tervezed a bővítést? A teljes házat be lehet bútorozni lassan a Bálint-féle bútorokkal?
A kapóra jött szójátékon kívül a névnek semmi köze a rajzfilm-csatornához – legfeljebb az, hogy van néhány gyerekeknek szánt játéképítmény is a termékek közt. Az elsődleges célközönség azonban a fiatalok, az egyetemisták, a városi nomádok, egy folyamatosan bővülő terméksorral: könyvespolc, íróasztal, ágy, kávézóasztal és hozzávaló székek.
A bútorok elsősorban hálószobába, nappaliba, valamint irodába vannak tervezve – ezek azok a környezetek, ahol az anyag vízállósága megfelel az elvárásoknak. A vízállóság azonban tovább növelhető az anyag kezelésével, festésével – idővel ilyen verzióban is kaphatók lesznek a bútorok.
Viszont lássuk be, a kartonnak is megvannak a maga korlátai, így egyelőre még nincs tervben se fürdőkád, se gázkályha.
Egyszerűen nagyszerű ágy, …
Milyen az igény eddig? Ráharaptak már a bútorokra? Hány emberrel dolgozol jelenleg? Le tudjátok fedni a rendeléseket?
Az érdeklődők és a megrendelések száma folyamatosan nő, ám amíg nem sikerül pontra tenni a tényleges sorozatgyártást, nem lenne hasznos a túlzott reklám, hiszen a végén ott maradok a sok rendeléssel, amiket – szégyenemre – nem tudok teljesíteni.
A Szent György Napok alatt ki lehetett próbálni néhányat az elkészült darabok közül. Kik voltak a „tesztalanyok”? Milyennek tűnt a közönség reakciója? Az általad megálmodott célközönséget fogta meg, vagy erről még túl korai beszélni?
A Szent György napi kiállításom célja elsősorban az volt, hogy kiderüljön, a gyerekeknek készült kartonházikókat és -várakat hogyan fogadják. A gyerkőcök hamar feltalálták magukat, nagy élvezettel vették birtokba őket.
Mindemellett bútorok is ki voltak állítva, hogy amíg az aprónép az építményekben és körülöttük nyüzsög, addig a szülők és bárki, aki arra téved, helyet foglalhasson a kis székeken az asztalok körül, és próbára tegye azokat. Így a felnőttekben is oldódni tudott a fenntartás a kartonnal szemben.
Számomra nagy elégtétel volt, amikor egy testesebb úriember egy órát üldögélt az egyik ilyen hokedlin, amely mindvégig állta a sarat. Az úriember saját bevallása szerint 156 kilós volt.
… ami 930 kilónyi embert is elbír.
Voltak-e nagyon nehéz, „szinte feladom” pillanatok a munkafolyamatban?
„Szinte feladom” pillanat soha nem volt, de rengetegszer próbára tette a kitartásomat a projekt. A termékfejlesztés alatt például szinte az összes elképzelhető szerkezetet és illesztést sikerült megtalálnom, amely teljesen hasznavehetetlennek minősült rövid időn belül. Ugyanez érvényes a gyártás tervezési folyamatára.
De a sok kínlódás, csalódás, mérgelődés, majd újrakezdés megedzette az állhatatosságom, és ez talán fontosabb számomra, mint az egész vállalkozás.
Minket lenyűgözött Bálint bútoraival és humorával. Aki e néhány fotó után még mindig nem hisz a karton erejében, nézzen még több összeszerelési videót itt. Vigyázat: fertőző!