Szerző: Magyari Lajos
2014. július 11. péntek, 07:24
Lehettünk kormánykoalícióban, a számunkra igazán fontos jogszabályokat akkor sem fogadta el a nacionalista parlament, a többség, s a román kormányok megyei helytartói, a prefektusok ugyanolyan szemérmetlenül támadták nemzeti identitásunkat, mintha makacs ellenzékben lennénk.

„Az ellenzéki szerep nyíltabb és őszintébb fogalmazást tett lehetővé a magyarságot érintő jogsérelmek és jogfosztások kimondásában, a kormányzati jogállás pedig valamicskével több beleszólási lehetőséget az országos döntéshozatalba.

De nem sokkal többet, hiszen lehettünk kormánykoalícióban, a számunkra igazán fontos jogszabályokat akkor sem fogadta el a nacionalista parlament, a többség, s a román kormányok megyei helytartói, a prefektusok ugyanolyan szemérmetlenül támadták nemzeti identitásunkat, mintha makacs ellenzékben lennénk. Így van ez most is, a Ponta-kabinet szinte egyáltalán nem figyel oda a magyarság elvárásaira, s a koalíciós protokollumban tett „szent” ígéreteit hol a parlament nacionalista indulatainak láttán felejti el, hol pedig az „egyetemi autonómia” szentségére hivatkozva hárítja el. Érdemes így kormányzati szerepet vállalni?

A kérdés jogos és égetően időszerű, hiszen most is a kormányzati partnerek próbálják meggátolni abban a magyarságot, az RMDSZ-t, hogy valamilyen formában európai odafigyelést csikarjon ki Brüsszelben–Strasbourgban a kisebbségi problémák számára, s olyan uniós normákat, mik végre az alapvető emberi jogokkal és szabadságjogokkal foglalkoznak, nem pedig a fogvájók kötelező méreteivel."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3884
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.