Szerző: Ambrus Attila
2014. július 11. péntek, 07:32
Most az a paradox helyzet állt elő, hogy kormányon maradni nincs értelme, ám a kormányból kilépni sincs értelme.

A probléma veleje az, hogy 2004 óta – az egy árva oktatási törvény azóta se betartott előírásain kívül – a kisebbségi jogok biztosítása terén nem történt egy kis előrelépés sem.

Jobb- vagy baloldali kormányok valahánya asztalfiók mélyén hagyta és hagyja porosodni a kisebbségek jogállását szabályozó törvényt. A nyelvi jogok terén pedig bizonyos szempontból rosszabbul állunk, mint a kommunista diktatúrában. Például a bírósági anyanyelvhasználat korlátozott. (Gyorsan jegyezzem meg: nem sírom vissza, még csak meg sem könnyezem a ‘89 előtti időket, azok szellemét is félve idézem meg, mert érzem, hogy gyakran kísért mindennapjainkban ma is.)

Míg a kettős hivatalos nyelvhasználat továbbra sem törvényesített a legalább ötödében magyarok lakta településeken, a politikusok kettős nyelvhasználata nem csupán megengedett, hanem szinte kötelező. Pillanatig sem voltak illúzióim, hogy a Ponta-kormány gyorsan feloldja azokat a konfliktusokat, amelyek európai mintákat átvéve villámgyorsan feloldhatóak, de azt azért nem gondoltam, hogy jottányit sem enged a kormány a törvényekből eredő diszkrimináció szorításából. Vagy – ha valakinek így tetszik –, hogy semmit sem sikerül fél év alatt kicsikarni. (Hajaj, azok a magyar sajtó által javasolt leszögezett határidők!)

Most az a paradox helyzet állt elő, hogy kormányon maradni nincs értelme, ám a kormányból kilépni sincs értelme. Azaz az eredmény (helyesebben az eredménytelenség) mindkét esetben kiszámítható. Az RMDSZ-re a szociáldemokratáknak egyre kisebb szükségük van. A Dan Diaconescu féle populistákkal és a Tăriceanu konzervatív liberálisaival elkormányozhatnak az elnökválasztásokig, azután meg meglátják. Addig azonban nem fognak egyetlen gesztust sem tenni a magyarok felé. Annál több jelzést küldenek majd a nacionalista román választópolgárok i."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3886
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.