„Hogy tudniillik ennek a „kölcsönösség és arányosság” alapján kell történnie. Olvasatukban ez azt jelenti, hogy annyi konzuli képviselete lehet Magyarországnak Romániában, mint amennyi Romániának van Magyarországon. Ennek talán lehet valami köze a kölcsönösséghez, de hol van itt az arányosság?

A konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-én elfogadott Bécsi Egyezmény szerint a konzuli feladatok közé tartozik– többek között – a küldő állam természetes és jogi személyei érdekeinek védelme a fogadó államban, a küldő állam és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztésének előmozdítása, baráti kapcsolataik elősegítése. Most akkor minek mivel kell „arányosnak” lennie? A húszezer magyarországi románnak a másfél millió romániai magyarral? A néhány ezer, Magyarországon élő román állampolgárnak a több tízezres számú, Romániában élő magyar állampolgárral, vagy a hasonlóan egyenlőtlen turisták számával? Mert ez esetben még nyithatnának vagy tíz konzulátust Erdélyben. Vélhetően ezt számolgatják 14 hónapja Bukarestben – ennyi idő telt el, amióta a magyar kormány kérte az irodák engedélyezését.

Nyilvánvaló, hogy Titus Corlățean külügyminiszter pártjának diplomáciai báránybőrbe bújt nacionalistája, aki bár fennen hangoztatja, mennyire ég a vágytól, hogy a két ország közötti „stratégiai partnerség” jegyében Navrasics Tibor frissen kinevezett magyar kollégájával találkozzon, azt sem tudja, hol tegyen keresztbe a magyar–román kapcsolatok javulásának.”