„Az RMDSZ – akkor még a szövetség belső ellenzékéhez tartozó – képviselői korábban kétszer is benyújtottak már a Székelyföld önrendelkezéséről szóló törvénytervezetet a parlament elé, ám azokat még érdekképviseletünk vezetői sem támogatták, így vita nélkül lesöpörték az asztalról.

 

Miközben a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt is kidolgozta a maga tervezetét, végül az RMDSZ felső vezetése is rávette magát, hogy saját, „a korábbiaknál jóval alaposabb” törvénytervezetet készítsen. Ezt Kelemen Hunor az RMDSZ tavaly májusi kongresszusán közölte. (…)

 

A márciusi RMDSZ–MPP-megállapodás után a polgáriaknak is kijutott a mellébeszélésből. Kelemen Hunor május közepén úgy fogalmazott, előbb-utóbb összejön valami, két hete pedig Antal Árpád már arról beszélt, a jövő évi kongresszusig mindenképpen abszolválni kell a vállalást. Kedden Kovács Péter július 11. utánra lőtte be az autonómiatervezet közvitára bocsátását.

 

Ha ez így van, ha még mindig ott tartunk, vajon mit is akarunk, ha nem vagyunk képesek tudomásul venni, hogy nemcsak az idő van fogytán, hanem mi is, minden törekvésünk olyan hamis ígérgetéssé, hülyítéssé silányul, amit az autonómiastatútum kidolgozása kapcsán az elmúlt évben megtapasztaltunk.”