Góleső érzés
Szerző: Balogh Levente
2014. július 1. kedd, 20:58
Közel százhúsz percre volt szükségük az argentinoknak, hogy feltörjék a svájciak védelmét. Kikínlódták a győzelmet, ami Messi nélkül megint nem jött volna össze.

Megint Lionel Messi mentette meg Argentínát a leégéstől. A gauchók már a brazíliai labdarúgó-világbajnokság csoportkörben Irán ellen is képesek voltak 91 percen keresztül szenvedni, amikor a Barcelona klasszisa végre megszerezte a meccs egyetlen gólját. Most, a Svájc elleni nyolcaddöntőben – lévén, hogy az alpesiek valamivel erősebbek és technikásabbak a perzsáknál – a hosszabbítás második félidejének végéig kellett várni, amíg végre megvillant, és kiosztott egy gólpasszt Di Maríának, hogy ezzel gyűrjék le a végig kitartóan és hatékonyan védekező, néha kontrázó Shaqiriéket.

 Az argentinok már az elejétől jelentős fölényben játszottak, de ez csak a labdatartási statisztikában mutat jól, az eredményjelző nem módosult tőle, a svájciak főleg a védekezésre koncentráltak, az eredmény pedig azt mutatja, hogy kitűnő a koncentrációs képességük. Voltak azért argentin próbálkozások, de kevés eredménnyel, (na jó, konkrétan nullával), Svájci részről pedig Mehmedi veszélyeztetett, de hasonló hatékonysággal, igaz, Romerónak bravúr kellett a hárításhoz.

Drmic is veszélyeztethetett volna, ehelyett egy kontra végén – miután Romero bent maradt a kapuban, így a svájci játékos nyugodtan beérhette a labdát – ziccerhelyzetben úgy emelt a kapus kezébe, mintha csak a saját kapuja előtt adna haza.

A második játékrészben is akadtak próbálkozások itt is, ott is, most is az argentinok támadtak többet, a svájciak pedig továbbra is a védekezés-kontra álompárosra esküdtek.

Argentína nagyon szeretett volna gólt szerezni, Svájc viszont ezt nagyon szerette volna megakadályozni, hiába Messi néhány szép megmozdulása, nem jutott el a kapuig a labda.

A svájciak szemlátomást arra játszottak, hogy végig kihúzzák a rendes játékidőt és a hosszabbítást kapott gól nélkül, aztán a büntetőpárbajnál már bármi megtörténhet.

Tervük annyiban bejött, hogy a rendes játékidőben nem született gól, így aztán jöhetett a ráadás, amelyben Svájc egy kicsivel aktívabb volt, mint az első kilencven percben. Olyan is volt, hogy hosszasan birtokolták a labdát (gólveszélyt azért nem jelentve), miközben az argentinok hozzá sem tudtak szagolni. Igaz, nem is nagyon erőlködtek.

A második tizenöt perc megint argentin fölényt hozott, de ez annyit jelentett, hogy náluk volt többet a labda, egyéb eredménnyel nem járt. Már mindenki kezdte elkönyvelni, hogy ez a meccs is tizenegyesekkel dől el, amikor két perccel a vége előtt Messi szerzett labdát a félpályánál, végigcselezte magát a tizenhatos előteréig, majd kipasszolt jobbra az üresen érkező Di Mariának, aki laposan kilőtte a jobb alsót.

Svájc nagyon hajtott az egyenlítésért, de Dzemaili közelről a kapufát találta el, majd miután Di Maria a másik oldalon félpályáról nem találta el az üres kaput, Svájc az utolsó percben nem tudott élni azzal a lehetőséggel, hogy 17 méterről lőhetett szabadot, így Argentína közepesen játszva, ismét csak Messi zsenialitásának köszönhetően jutott tovább.

Nyolcaddöntő:
Argentína-Svájc 1-0 (0-0, 0-0, 0-0) - hosszabbítás után
Sao Paulo, Corinthians Aréna, 62 000 néző, v.: Jonas Eriksson (svéd)
gólszerző: Di Maria (118.)
sárga lap: Rojo (90.), Di Maria (120.), Garay (122.), illetve Xhaka (36.), Fernandes (73.)

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3717
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.