„Mintha nem lenne jobb dolguk, a román parlament két házának zsákmányra éhes hiénái alig várják az alkalmat, hogy falatozhassanak a leendő exelnök erkölcsi maradványaiból, s ezenközben gondosan leplezgessék a saját disznóságaikat. Amíg lehet… Döbbenetes, hogy mennyire felelőtlen és gerinctelen társaság vehette kézbe az ország dolgainak igazítását, pontosabban: kirablását, szétcincálását, hiszen ezeknek a divat-hazafiaknak nem a hazaszeretet igazgatja a tetteit, hanem az ellopott és még ellopható holmi feletti osztozkodás gyönyöre. Ami, ugyebár, nem mindig mentes a fájdalomtól, a veszélyektől és a kockázattól. De a rossz ügy érdekében is áldozatokat kell hozni néha…

Az egészben az a legvisszataszítóbb, ahogyan napról napra nyilvánvalóbbá válik, hogy az úgynevezett politikai elit ezer szállal kötődik az alvilághoz (vagy fordítva?), és belegondolni is rossz, hogy hétpróbás útonállók, rablóvezérek képesek politikai döntéseket is befolyásolni a komaság, cimboraság jogán. A társadalom söpredéke – az analfabéták született ravaszságával – a háttérből mozgathat, irányíthat olyan döntéseket, mikhez a pillanatnyilag rendelkezésre álló politikusi elmekészlet, lám-lám, kevésnek és gyengécskének bizonyul. A gerincről, a tartásról már nem is szólva.”