„Ki-ki saját döntéshozóit szidja tankoláskor, ugyancsak őket vagy épp a szolgáltatókat anyázzuk majd a téli gáz- és áramszámla térítésekor, ám valójában sok közük nincs ahhoz, mennyiért utazunk vagy mennyiért melegszünk a fagyos napokon. Ígérhetnek bármit a román elnökválasztás rövidesen ringbe szálló főszereplői, bárhány százalékos kötelező rezsicsökkentést ráverhet a magyar szolgáltatókra a magyar unortodox vezetés, attól még a jövőnk – gazdasági mutatóink, mindennapi kiadásaink jelentős hányadát kitevő üzemanyag-gáz-áram számláink – és nem utolsósorban biztonságunk, annak függvényében fog alakulni, hogy sikerül-e békét teremteni Ukrajnában, megoldani az orosz-ukrán ellentétet és gázár-vitát, illetve hogy vissza lehet-e még dugni a közel-keleti palackból kiszabadulni látszó gonosz szellemet. Mindehhez sorolni lehetne még az Európai Unión belüli egyre nagyobbnak tűnő feszültségeket, a szélsőségek látványos térhódításának veszélyét, a távol-keleti – dél-kínai tenger szigeteinek hovatartozása kapcsán fokozódó háborús veszélyt, az afganisztáni-pakisztáni tálibok erőfitogtatását, de ezek már csak a habot jelentik azon a bizonyos tortán.”