A Bizottság új elnökének kinevezésével kapcsolatos vitatkozások Bukarestből nézve olyan fogadásnak tűnnek, ahol mindent egyetlen tétre tettek. Traian Băsescu egyértelműen kimondta, hogy Jean-Claude Juncker jelölését támogatja, de a pártok is ugyanilyen irányba mutató lépéseket tettek. Meglepő módon, ha a kampányban tett ígéreteket vesszük alapul, a liberálisok otthagyták az ALDE-t, hogy az EPP-hez csatlakozzanak, a klubba újonnan érkezett Népi Mozgalom Párt (PMP) pedig olyan fiatalembert helyezett a listáján befutó helyre, aki EPP-tanácsadóként tevékenykedett, és aki ismeri a Junckert jelölő csoport „intim” világát.

 

A baloldalon ezúttal nincs semmilyen szembeszállás a Traian Băsescu elnök által meghatározott irányvonallal. A PSD továbbra is az európai szocialistákhoz kötődik, akik szintén az EPP-jelöltet támogatják. Bukarestben erről a témáról nem folyik vita, hogy ezt a sajtó ne tudja a kormány számára kényelmetlen módon kihasználni, de a Romániában (egy, az európai jobboldal politikáit elítélő kampány után) megválasztott PSD-s euroképviselők késznek mutatkoznak arra, hogy éppen annak a jelöltjét válasszák meg.

 

Ráadásul egyetlen olyan jelölt sem lépte át a bejutási küszöböt, aki egy erősebben vagy gyengébben euroszkeptikus állásponthoz csatlakozhatna. Az Új Köztársaság Párt, mely egyértelműbben artikulált szuverenitáspárti elképzelést fogalmazott meg, csak 15.000 szavazatot kapott és nem tudja majd támogatni a Nagy-Britannia kormányfője, David Cameron által megjelenített álláspontot. Vajon mit tett volna ez a párt, ha bejut az EP-be? Romániában szinte lehetetlenség euroszkeptikus irányvonalat képviselni, mert azt a britekkel társítják, akiket viszont leegyszerűsítő módon kizárólag a Nigel Farage hasonlatosságára megteremtett UKIP-pal azonosítanak. Romániában nem nagyon látható, hogy David Cameron és a függetlenségpártiak egymás kibékíthetetlen ellenfelei, így furcsának, ha nem éppenséggel hazafiatlannak tűnne egy olyan román párt, amelyik ahhoz a frakcióhoz tartozna, ahol a britek is jelen vannak. Így aztán a román politika, miután elhallgattatta a szuverenitáspártiság bármiféle árnyalatát, kész minden (bal- és jobboldali) szárnyával az EPP jelöltjét támogatni, azt remélve, hogy a győztes irányvonalhoz való feltételek nélküli csatlakozás Schengen kapuit is meg fogja nyitni.

 

Úgy tűnik, hogy a dolgok Európában a románok várakozásainak megfelelően alakulnak. Németország kancellárja, Angela Merkel hétfőn, a grúz kormányfővel tartott közös sajtókonferenciáján újabb nyilatkozatokban támogatta Jean-Claude Juncker jelölését. Igaz, a berlini kormány vezetője azt mondta, számára „egyáltalán nem közömbös, hogy Nagy-Britannia az EU tagja vagy sem”, másrészről viszont elhintette azt a lehetőséget, hogy a Tanácsban akár minősített többséggel is dönthetnének. Kijelentései valójában eléggé ügyesek voltak ahhoz, hogy egyaránt utaljanak a konszenzus szükségességére, illetve a többségi elv érvényesítésére is.

 

David Cameron azzal fenyegetőzött, hogy Nagy-Britannia az Unióból való távozásra kényszerülhet, ha folytatódik az integrációpárti irányvonal, de ezzel sem sikerült ténylegesen elérnie a blokkolásra képes kisebbség létrejöttét. E szabályok alkalmazásában van némi szemérmetesség, de jó, ha tudjuk: az Európa Tanácsban egy döntés megakadályozásához az EU lakossága 35 százalékának megfelelő számú szavazatra, plusz egy tanácstag voksára van szükség. Egyszerűbben mondva, a (Horvátország felvétele után) 352 szavazatból a blokkoló kisebbség 93 szavazatot jelent. Márpedig ha Nagy-Britanniát, Magyarországot, Finnországot, Svédországot és Hollandiát vesszük számításba, akkor látható, hogy ezeknek csak 71 szavazatuk van. Tehát Angela Merkel olyan többséget tudhat maga mögött, amelyre egyértelműen sohasem fog hivatkozni.