Szerző: Magyari Lajos
2014. június 5. csütörtök, 07:26
Minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására.

„A borúlátóbb becslések szerint is a jó másfél milliós hazai magyar nemzetrész ugyanannyi képviselőt tudott küldeni az Európai Parlamentbe, mint a félmilliós felvidéki magyarság. Kettőt. Most ne akadjunk fel azon, hogy Szlovákiából egy magyar és egy vegyes párt reprezentánsa jutott be, hiszen magyar nemzetiségű mindkettő, s magyar és magyar között különbséget tenni nem az én ízlésem szerint való. Erdélyből küldhettünk volna három-négy, sőt öt képviselőt is Brüsszelbe, de nem így történt, s az okokat nem lehet csupán a választási kedv példátlan megfogyatkozásával magyarázni, mert a széthúzásnak és a marakodásnak legalább annyi szerepe volt az „alulteljesítésben”, mint az érdektelenségnek. Az RMDSZ levonhatja az érzékeny visszaesés tanulságait, csak az EMNP korifeusai hallgassanak, akik rejtett vagy nyíltabb ellenkampányt folytattak… 

Egy szó, mint száz: minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására. Lobogtathatunk mindenféle statútumokat, szidhatjuk látatlanban az egymásét, legfennebb nevetni fognak rajtunk a korlátlan hatalmat gyakorló többségiek, hiszen láthatják: tőlünk aztán igazán nem kell tartani. Amíg egymást esszük, oly ártatlanok és kiszolgáltatottak vagyunk, mint a legelesettebb koldusok.

Különben töredelmesen bevallom, ez az egész statútumosdi nem igazán érdekel, mert a tervezetekben egyáltalán nem látok célt, legfennebb eszközt. A cél az autonómia lenne, de az egyre távolodó álomnak látszik a statútumok partizánháborújában."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3189
A Kolozsvári Magyar Napok záróeseménye, a Csárdáskirálynő-előadás után találkoztunk a Stázit alakító, sepsiszentgyörgyi származású művésznővel, aki fantasztikusan érezte magát.
Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.
Ha nem esik jól látni, hallani a verést, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak. Fél éves a kampány a nők elleni erőszak visszaszorításáért.
Idén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szolgáltatta a toronymuzsikát a Szent Mihály-templom tornyából.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.