Szerző: Magyari Lajos
2014. június 5. csütörtök, 07:26
Minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására.

„A borúlátóbb becslések szerint is a jó másfél milliós hazai magyar nemzetrész ugyanannyi képviselőt tudott küldeni az Európai Parlamentbe, mint a félmilliós felvidéki magyarság. Kettőt. Most ne akadjunk fel azon, hogy Szlovákiából egy magyar és egy vegyes párt reprezentánsa jutott be, hiszen magyar nemzetiségű mindkettő, s magyar és magyar között különbséget tenni nem az én ízlésem szerint való. Erdélyből küldhettünk volna három-négy, sőt öt képviselőt is Brüsszelbe, de nem így történt, s az okokat nem lehet csupán a választási kedv példátlan megfogyatkozásával magyarázni, mert a széthúzásnak és a marakodásnak legalább annyi szerepe volt az „alulteljesítésben”, mint az érdektelenségnek. Az RMDSZ levonhatja az érzékeny visszaesés tanulságait, csak az EMNP korifeusai hallgassanak, akik rejtett vagy nyíltabb ellenkampányt folytattak… 

Egy szó, mint száz: minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására. Lobogtathatunk mindenféle statútumokat, szidhatjuk látatlanban az egymásét, legfennebb nevetni fognak rajtunk a korlátlan hatalmat gyakorló többségiek, hiszen láthatják: tőlünk aztán igazán nem kell tartani. Amíg egymást esszük, oly ártatlanok és kiszolgáltatottak vagyunk, mint a legelesettebb koldusok.

Különben töredelmesen bevallom, ez az egész statútumosdi nem igazán érdekel, mert a tervezetekben egyáltalán nem látok célt, legfennebb eszközt. A cél az autonómia lenne, de az egyre távolodó álomnak látszik a statútumok partizánháborújában."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3189
A hatalom a nép orra alá dugja a trikolórt, és onnan tilos másról beszélni. Sabin Gherman írása.
Nem nagyon tudni, honnan lesz tízmilliárd euró helyi beruházásokra, amikor az idei utolsó nyugdíjakat a kormány tartalékalapjából fizetik ki.
Ez pedig édeskevés, már ha közoktatási stratégiáról beszélünk és nem újramelegített vitákról, véli Mircea Miclea, volt oktatási miniszter.
Na jó, ellenzéki megrendelésre készült, de azért olyan nagyot nem tévedhet.
Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.
Amikor a románok is kiakadnak a saját túlhabzó nacionál-hisztériájuk kapcsán. Persze, anélkül, hogy elismernék: Erdélyt valóban elcsatolták.
Tudta, hogy Hobo ma is középiskolai történelemtanár lenne, ha nem alapít hobbizenekart? És hogy Deák Bill Gyulát zenésztársai csak Dukátnak becézték, pusztán anyagi okok miatt? A 73 éves Kossuth-díjas művész életpályájáról vallott.
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.
Egyszerű matematika az egész: 210 ezer autóra alig 50 ezer parkolóhely jut.
Itt a lista, amelyiken ellenőrizheti, hogy az Ön települése köztük van-e.
Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár a hétvégén hivatalossá teszi koalícióját.
Ezt szokták mondeni azok a tökéletlen alakok, akiket a pártdinamika kulcspozíciókba juttat. Mindenki hibás, csak ők nem.
Amúgy Papp Attila Zsolt álnéven jár közöttünk. És bemutatták az új verskötetét Tengerkolozsváron, Vízierdélyben. Kicsit felugrottunk mellé a költői trámvájra.