„Zavarosban halászók, esetleges, alaktalan alakzatok, személyi ambíciók folyománya, konjunktúrakalandorok sereglete.
De vannak. És már nélkülünk is politizálnak, pillanatokra el tudnak felejtkezni arról, hogy mi is vagyunk a páston, egymás között csivitelnek, csatáznak. Úgy hiszik, ez a jövő. Amikor mi már leírhatók, felejthetők leszünk, amikor tiszta párthar-cok/szövetkezések/cselszövések fognak folyni az egyféle ajkúak között Vásárhelyen is. Lehet, hogy akkor majd visszasírnak…? (Ne reménykedj, hűt le pesszimistább énem.)
Harmadsorban megint csak bebizonyosodott, hogy a helyi Brétfalvi-különítmény részrehajlított sereg. Nem titok, kizárólag a szabadon értelmezett demokrata polgármestertől hallgat, az őurasága oldalán áll, őérte hajlandó tétlenül nézni azt a konfliktust, amelyben az ellenpárt tagjai a megtámadottak és fegyvertelenebbek. Szó se róla: pártatlanok. Nem ismernek egyetlen pártot sem, csupán a sebészből városherceggé avanzsált főgórét.
Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha ilyen-olyan ürüggyel a rend helyi fogdmegjei a polgármester ellenzékét zaklatni fogják, megbírságolják, kifogások sorozatával hiúsítanak mindent, ami ődoktorságának, az önigazgatás bajnokának nem smakkol. Nálunk a demokrácia intézménye – úgy látszik – egyre inkább csak szólam lesz, az egyszemélyi diktatúrához megvan már a diadalra segítő, az eltipró félfegyveres támasz.”