Szerző: Ambrus Attila
2014. május 29. csütörtök, 07:53
Közülünk sokan már nem a szomszéd kecskéjének a kimúlását kívánjuk, inkább azért munkálkodunk, hogy dögöljön meg a sajátunk.

Az RMDSZ elégedett lehet(ne) a romániai magyarság számarányával szinte azonos választási eredménnyel. Eufóriára azonban nincs oka a szövetségnek. Hátra sem dőlhet. A magyar szavazók lassan-lassan fogynak. Ennek oka nem egyszerűsíthető le arra, hogy az erdélyi magyarok elégedetlenek az RMDSZ politikájával. De egyre többen keveslik az elért eredményeket, nem látják az előrelépést az érdekérvényesítésben, a fejlődést a társadalomépítésben, a javulást a gazdaságban, a növekedést az életszínvonalban. Egyre többen kételkednek abban, hogy a politika inkább a közjó megvalósításának az eszköze lenne, mintsem a csoportérdekeké.

Van egy szerencsés körülmény is, ami a választásokkor szerencsétlenségünkre növeli a közömbösséget. Ma az erdélyi magyarság létét nem fenyegeti annyira a román hatalom, mint a magyar–magyar pártharc. (Legnagyobb sérelmünk ma a székely szimbólumok használatának korlátozása, de ez még nem mozgósító erejű. Már nem annyira összefogásra ösztönző. Túllihegtük… Az autonómia pedig még minden erdélyi magyar politikai párt előtt ködös koncepció. Ma is inkább légvár, mint hegyre épülő város.)

Az erdélyi magyar társadalom természetes fogyása mellett a középgeneráció közömbössége és a fiatalok érdektelensége is közrejátszott az elérhetőnél gyengébb eredményben. Ezt a közömbösséget és érdektelenséget megtörni kemény dió.

Nem igaz viszont, hogy az EMNP ellenkampánya sikeres volt. Az ellenkampánnyal csak megerősíteni lehet a kiábrándultakat, kiábrándítani a józanul mérlegelőket nem.

Az sem igaz – enyhén szólva: politikai farkasvakság –, hogy az EP-választások győztese az EMNP, mert úgymond az a kétharmadnyi erdélyi magyarság, aki nem szavazott az RMDSZ-re, valójában a polgári pártot választotta. Valójában a legtöbben azt üzenték távolmaradásukkal, hogy elegük van a politikából, nem bíznak a politikusokban, csalódtak az Unióban."

 

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3046
És került Erdély elkerülhetetlenül Romániához. Centenáriumi minisorozat az impériumváltásról.
Tíz év sztrádaépítéseit vizsgálta régiókra lebontva az EU statisztikai hivatala. Elképesztő, de Románia is szerepel a toplistán.
Újabb vádemelések történtek az utóbbi idők legnagyobb egyetemi korrupciós botrányában.
Az Orbán-ellenes eurohadjárat után úgy tűnik, Európában ma csak az demokrata, aki liberális. Traian Ungureanu írása.
Megtalálták a kiskaput, hogyan húzzák le előfizetőiket a külföldi telefonhasználatért. A hatóságok vizsgálódnak az ügyben.
Dăncilă szerint a népszavazás nem a szexuális kisebbségek ellen irányul.
Valóban, miért is kellene Erdélynek eltűrnie a bukaresti központ zsarnokságát? Sabin Gherman írása.
Háromezer pedagógus írta alá a miniszternek küldött tiltakozó petíciót.
Politikai Főnix-madarakként térnének vissza az élvonalba.
A politikai stratéga egyrészt rosszabbnak tartja Orbán Viktor Magyarországát Iránnál, másrészt vágyik egy mioritikus Orbán Viktorra. Nem vicc, tessék olvasni.
Jean-Claude Juncker beszéde pont olyannak tűnik, mint maga az Európai Bizottság elnöke. Fáradt, megöregedett.
Ezt hogy fogja kimagyarázni a kormányfő?
Úgyhogy ha valakinek fotója van róla, ne dobja el. Jó ideig nem lesz miben gyönyörködni a helyszínen.
1989 óta Románia első ízben korlátozná az alkotmányban rögzített szabadságjogokat.