Szerző: Nagy Miklós Kund
2014. május 28. szerda, 07:48
Félretehetik a magyar kártyát a román politikusok. Aligha lesz így, persze, de ha mégis, máris kéznél az a másik, a francia.

„Azzal a kártyával is éppúgy lehet majd nyereségre játszani, csalni, blöffölni, hamiskodni, az is alkalmas a szemfényvesztésre, félrevezetésre. Ön is sejti, kedves olvasó, mire gondolok. Igen, arra, hogy az évszázadokon át tömjénezett nyugati nagytestvérnél, Franciaországban a Nemzeti Front nyert az európai parlamenti választásokon. Erről biztos sűrűn fogunk még hallani az elkövetkezőkben, a szélsőjobbos nacionalista párt diskurzusa pártállástól függetlenül sok romániai politikusi beszéd, nyilatkozat forrása lesz az eljövendő hetekben, hónapokban. Éveket is említhetnék, de ne tekintsünk ennyire előre, ekkora következetességet ne előlegezzünk a honi politikusi elitnek vagy nem-elitnek, elvégre nem az jellemzi őket, hogy holnap is tartanák magukat ahhoz, amit ma mondanak. (Ejnye, be finoman fogalmazok!) Bár ha nacionalista szólamokat kell puffogtatni, abban elképesztően kitartóak tudnak lenni. Azért is, mert a többségnél ez mindeddig csalhatatlanul bevált. Nem amiatt, mivel az, amit az illető urak és hölgyek ilyen vonatkozásban kijelentenek, annyira meggyőző és konkrétumokkal alátámasztható lenne, hanem azért, mert a címzetteknek többnyire tetszik ez a szöveg, és el is akarják hinni, amit hallanak. Más témákban megközelítőleg sincs ekkora hitele a politikusi szónak. Hogy is volna, ha a legmagasabb szintű vezetők is képesek napok alatt elfelejteni nyilvános kijelentéseiket, illetve úgy tesznek, mintha sohasem mondtak volna olyasmiket, amikkel netalán szembesíti őket a média, a közvélemény. A kaméleon liberális pártelnökre is amnéziás kórtünetek telepedtek, amikor kiderült, hogy pártja csúnyán leszerepelt a vasárnapi szavazáson, nagyon nehezen jutott eszébe, hogy nemrég azt terjesztette, lemond, ha a jelöltjeik húsz százaléknál kevesebb voksot kapnak. Már akkor sokan megkérdőjelezték fogadkozása őszinteségét. Az ilyesmit rövid ideig megpróbálhatják zavaros manőverekkel, demagóg puffogtatással, kollektív döntésekkel ködösíteni, de hosszabb távon általában megbosszulja magát. A mellébeszéléstől, münchhauseneskedéstől vissza nem riadó kormányfőre, államfőre is érvényes a megállapítás. A népet ideig-óráig lehet hülyíteni, a tisztségviselők erkölcsi tartaléka azonban előbb-utóbb kimerül, és akkor menni kell, ha tetszik, ha nem."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3013
A Kolozsvári Magyar Napok záróeseménye, a Csárdáskirálynő-előadás után találkoztunk a Stázit alakító, sepsiszentgyörgyi származású művésznővel, aki fantasztikusan érezte magát.
Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.
Ha nem esik jól látni, hallani a verést, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak. Fél éves a kampány a nők elleni erőszak visszaszorításáért.
Idén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szolgáltatta a toronymuzsikát a Szent Mihály-templom tornyából.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.