EP-választás
béel
2014. május 28. szerda, 09:29
Magyarországon az EP választások megerősítették a Fidesz dominanciáját. A baloldalon viszont megingatták az MSZP elsőségét, és újabb reményt keltettek Gyurcsány híveiben.


Miközben a Fidesz-KDNP jobb eredményt ért el a vasárnapi európai parlamenti választáson, mint az április 6-i országgyűlési megmérettetésen, a baloldali ellenzék térfelén valóságos földrengést eredményezett az EP-voksolás eredménye.

Ismeretes, hogy a kormánypártok áprilisban a listás szavazatok 45 százalékát kapták meg. Ezúttal a választópolgárok több, mint 51 százaléka voksolt rájuk. Igaz ugyanakkor, hogy a részvételi arány lényegesen alacsonyabb volt, ami minden bizonnyal annak tudható be, hogy az EP-választások időpontja túlságosan közel volt az országgyűlési választásokhoz, a polgárok pedig ezt már nem tartották annyira lényegesnek, az életüket akkora mértékben közvetlenül befolyásoló eseménynek, mint az országgyűlési voksolást. A Fidesz-KDNP eredménye ennek fényében azt jelzi, hogy a kormánypártok hatékonyan tudták mozgósítani az elkötelezett szavazókat.

Miután az országgyűlési választással szemben a baloldali pártok ezúttal külön indultak, a második helyet a Jobbik szerezte meg, amely ugyan arányaiban rosszabbul szerepelt, mint a parlamenti megmérettetésen – az akkori 20 százalékhoz képest csak 15-öt kapott -, de ez is elég volt a dobogó második fokához. A párt eredményeit minden bizonnyal a Kovács Béla EP-képviselővel szembeni kémvádak rontották le, azonban a presztízsveszteség mégsem volt akkora, hogy veszélybe sodorta volna az elkötelezett szavazótáborral rdenelkező pártnak a szétforgácsolt baloldali pártokkal szembeni előnyét. Így most a rosszabb eredmény ellenére is jelentős politikai tőkét jelent számára régi céljának beteljesülése, az, hogy sikerült megelőznie az eddigi második legnagyobb ellenzéki pártot, az MSZP-t.

A baloldalon teljesen átrendeződni látszanak az erőviszonyok, nem csupán az MSZP első számú ellenzéki párti szerepe kérdőjeleződött meg, hanem még az is, hogy a baloldalon belül egyáltalán a szocialistákat illeti-e meg a vezető szerep.

Áprilisban még összeadódtak az eredmények, így nem lehetett egyértelműen leszögezni, hogy az MSZP, a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM közül melyik támogatottsága hány százalékos, a 25,5 százalékos eredmény közös volt. Most láthatóvá vált, hogy az MSZP rendkívüli mértékben meggyengült, 10,9 százalékos eredményével kispárttá zsugorodott, miközben a Gyurcsány Ferenc vezette DK meglepetésre 9,7 százalékot ért el, így nem csupán a negyedik legnépszerűbb párt, de – Gyurcsány habitusát ismerve – előbb-utóbb a baloldal vezető pártjának szerepére is bejelentkezik.

Ezek után természetes, hogy az MSZP vezetősége felajánlotta lemondását, a kérdés csupán az, hogy ebben a helyzetben ki lehet a pártban az a politikus, aki Mesterházy Attila távozása esetén hiteles, és a népszerűségvesztés megállítására esélyes arcként jelenhet meg a baloldali szimpatizánsok előtt.

Az MSZP népszerűségvesztése nagymértékben a hitelvesztés miatt következett be, amely egyrészt a Simon-ügy folyománya, másrészt pedig azé, hogy Mesterházy négy év alatt sem volt képes valós, érdemi alternatívát kínálni a kormány politikájával szemben.

Gyurcsány megerősödése már ennek az eredménye, a baloldalon a jelek szerint sokan vannak azok, akik markánsabb, határozottabb és aktívabb fellépést várnak, erre pedig az exminiszterelnököt tartják a legalkalmasabbnak, mivel ő egyszer, 2006-ban már győzelemre vezette a pártot. Azt, hogy ezt követően az őszödi beszéd következett, majd a kilátástalan gazdasági helyzet, már elfeledtette a baloldal azóta bekövetkezett vesszőfutása, így a Gyurcsány regnálásával kapcsolatos emlékek megszépültek a szimpatizánsok szemében.

Ennek tudható be vélhetően az is, hogy a Bajnai Gordon vezette Együtt – PM-et is megelőzte – a halk szavú, szürke, technokrata Bajnai inkább a balliberális értelmiség számára lehet alternatíva, a „klasszikus” MSZP-szavazónak inkább Gyurcsány habitusa felel meg, abban látja a feltámadás lehetőségét.

Az LMP újabb, hajszál híján elért parlamenti helye – az 5,01 százaléknál jóformán alig lehet „neccesebb” eredményt elérni – ugyanakkor azt mutatja: továbbra is van legalább öt százaléknyi olyan szavazópolgár, aki nem a hagyományos, 25 éve létező jobb-bal paradigmában, illetve az általuk hangoztatott jelszavakban látja a jövőt, hanem úgy véli, tényleg lehet másképp politizálni, és ha nem is fogadja el a Fidesz-KDNP politikáját, a hagyományosan balliberálisnak nevezett politizálásra is nemet mond. Kérdéses ugyanakkor, mekkora befolyása lehet egy ilyen kis pártnak.

Az igazán jelentős kérdés pedig az, hogy hogyan alakul a magyar politikai paletta bal oldala. Az MSZP óriási pofonba szaladt bele, és ha az őszi önkormányzati választásokon sem bír talpra állni, nagyon könnyen megtörténhet, hogy a baloldali, balliberális ellenzék vezérereje a DK lesz.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3024
Az államfőnek bocsánatot kellett kérnie egy, a miniszterelnök és a képviselőház elnöke által Izraelben tett látogatás kapcsán tett, ironikusnak szánt kommentárja miatt.
A PSD-hadtest célja világos: az államelnöki intézmény fokozatos és sebészi pontosságú kiherélése.
A helyi autonómia elve sem írhatja felül a kisebbségi jogok érvényesítését – állítja 4 alkotmánybíró 5 ellenében.
Olyan korban élünk, amikor a nemi szerepek feloldódása egyszerre szabadít fel és helyez döntéskényszerbe. Muszáj gondolkodnunk róla, mégse járunk a végére.
A szokásos logikátlan (és helyenként rosszindulatú) észosztás: mit panaszkodnak a romániai magyarok, amikor Európa mintaállamai is tojnak a kisebbségi jogokra.
Mert egy rendes tank nem tud végigmenni az országon. És ezt az amerikai hadsereg európai haderőinek volt parancsnoka mondta.
A Times New Roman viccportál is megbánja, hogy lekurvázta Dragnea nőjét.
Vagyis: amíg a gyerekek játszanak a gyalui várkertben, a szülők élvezik a fesztivált. Együtt, vagy külön-külön. Mert ennyi lazaság azért belefér.
Románia nagy nehézségek árán megérkezett a középkorba. Sabin Gherman írása.
Nemsokára a Valami Amerika 3. látható Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig a mozikban.
Még mindig borzasztó állapotban vannak az utak Romániában.
A szerző eleinte bezzegországként emlegeti Magyarországot, hogy aztán kibújjon a lóláb, és Románia szinte minden kudarcáért a szomszédot tegye felelőssé.
Megnéztük, miért vonz akkora tömegeket a Kolozsvár melletti Zsukon rendezett Agraria mezőgazdasági kiállítás.
Az Eurostat mérte meg a nélkülözést, és viszonyította az összlakosság számához.