Aligha vitás: a közel-keleti válságok, most pedig az ukrajnai krízis miatt Románia stratégiai és geopolitikai jelentősége szinte soha nem látott magasságokba emelkedett. Ezt jelzi a NATO-erők – amerikai tengerészgyalogosok és kanadai vadászgépek – Romániába telepítése, az országban tartott közös hadgyakorlatok növekvő száma, valamint most Joe Biden amerikai alelnök bukaresti látogatása.
Az alelnök, aki a román fővárosban tett látogatása során Traian Băsescu államfővel és Victor Ponta miniszterelnökkel is tárgyalt, már egy, a megérkezése előtt adott interjúban kijelentette, hogy Románia fontos szerepet kap Ukrajna stabilitásának helyreállításában és az Oroszország elleni szankciók betartatásában.

Katonai-stratégiai szempontból a kijelentés egyértelműen helytálló, hiszen a NATO tagállamai közül Románia fekszik a legközelebb az ukrajnai válság színteréhez, az Oroszország által már gyakorlatilag annektált Krímhez és a kelet-ukrajnai, orosz többségű területekhez, amelyek közül kettő, Donyeck és Luhanszk  – egyértelműen Moszkva hathatós támogatásával – a krímihez hasonló népszavazás nyomán el kíván szakadni Ukrajnától.

A nyugati országok – élükön a jelenleg még egyetlen, szuperhatalomnak minősülő, és a legnagyobb katonai erővel rendelkező Egyesült Államokkal – mindezt aggodalommal figyelik, és igyekeznek gátat szabni az elszakadási törekvéseknek, mivel azokban Moszkva terjeszkedési szándékainak egyértelmű jelét látják.

Ebben igazuk is van, és valóban fontos, hogy az Európai Unió és a NATO közös, összehangolt erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy megakadályozzák a további orosz térhódítást. Jelenleg ugyanis egyértelműnek tűnik: Oroszország megpróbálja visszaszerezni a Szovjetunió összeomlása után elvesztett hegemóniáját a hagyományosan, évszázadok óta orosz befolyás alatt álló területeken. Amennyiben pedig ez sikerülne, az a nyugati katonai szövetség gyöngeségének a bizonyítéka lenne, így minden bizonnyal megpróbálná ismét befolyása alá vonni azon közép- és kelet-európai országok egy részét is, amelyek ma a NATO és az EU tagjai.

Mindemellett az is egyértelmű, hogy az Egyesült Államok sem önzetlenül ajánlja fel támogatását, illetve katonai erejét a térség biztonságának megerősítésére. Washington ugyanúgy stratégiai – és egyáltalán nem utolsó sorban gazdasági – érdekeit védi a térségben, mint ahogy Moszkva is. Tény, hogy az Egyesült Államok a hozzá hasonlóan a nyugati, demokratikus jogállami rendszerhez tartozó szövetségesekért száll síkra, ugyanakkor saját stratégiai és geopolitikai érdekei mellett is.

Washington meg szeretné őrizni befolyását egyrészt Európában, másrészt a Közel-Keleten, ahol Iránt is megkísérli sakkban tartani. Ehhez a lehető legközelebb kell lennie, így szüksége van olyan, baráti országokra, amelyek a térség közelében találhatóak, és szükség esetén alkalmasak felvonulási területnek, illetve hajlandóak befogadni az amerikai elfogórakéta-rendszer elemeit, amelyek mind a közel-keleti, mind az oroszországi rakétafenyegetés elhárítására alkalmasak.

Törökország a térségben található legnagyobb NATO-tagállam, ám az ország belső stabilitása a kormányellenes zavargások miatt megingott, és a demokratikus értékek, illetve az Egyesült Államokkal fenntartott szoros szövetség iránti elkötelezettsége csökkenni látszik. Vélhetően ez is közrejátszik abban, hogy Románia felértékelődött a washingtoni stratégák szemében, a mostani, ukrajnai válsághoz való közelsége pedig még fontosabbá tette az amerikai érdekekért vívott harcban.

Bukarest ezt a lehető legteljesebb mértékben ki is használja, Traian Băsescu államfő és a kormánytagok nyilatkozatai már-már szervilisnek és kritikátlannak mondhatók, amikor az Egyesült Államokkal való lehető legszorosabb szövetségről beszélnek. Ezt egyrészt az Oroszországtól való hagyományos félelem motiválja, de az is, hogy Bukarest jelenleg Amerikát tartja az egyedüli olyan hatalomnak, amely képes katonailag szavatolni az ország biztonságát, nem csupán Oroszországgal szemben.

Joe Biden bukaresti látogatása ennek az érdekszövetségnek az újabb jele. Ugyanakkor az alelnök nyilatkozatai alapján belpolitikai vonatkozásai is lehetnek. Biden interjújában, majd összes bukaresti megnyilatkozása során is külön, és igen hangsúlyosan kitért arra, hogy Románia jó úton halad, azonban a demokratikus jogállam megerősítése és a korrupcióellenes küzdelem terén jócskán akad még tennivalója. Ez a retorika pedig olyan, mintha burkoltan a kormányoldalt bírálná. Ismeretes, hogy amikor a Victor Ponta vezette szociáldemokraták még a nemzeti liberálisokkal szövetségben megpróbálták leváltani az államfőt, és ezért az igazságszolgáltatásra is megpróbálták kiterjeszteni befolyásukat, illetve legutóbb a parlamenti képviselők számára a korrupciós vizsgálatokkal szembeni védettséget növelő törvénymódosítást próbáltak keresztülvinni, egyéb nemzetközi szereplők mellett az Egyesült Államok is kemény szavakban bírálta a bukaresti vezetést. Biden mostani nyilatkozata – a Bukarestnek címzett elismerő szavak mellett – újabb burkolt utalásként értékelhető arra nézvést, hogy Washington a számtalanszor hangsúlyozott barátság és stratégiai szövetség mellett továbbra sem bízik maradéktalanul abban, hogy a kormányoldal a teljes mértékben eltökélt az igazságszolgáltatás függetlensége, és a korrupt politikusok felelősségre vonása mellett.