„Minden baj forrásaként az orosz terjeszkedő politikát, Putyin birodalmi vágyait jelölik meg. Nem akarják látni, hogy  Ukrajnát vezetői kivéreztették, a narancsos forradalommal hatalomra került garnitúra is nyakig süllyedt a korrupcióban, hogy a Majdant nemcsak a jobb, tisztább országot kívánó emberek népesítették be, hanem a legszélsőségesebb nacionalisták is, kiknek első dolguk az volt, hogy a kisebbségek számára kidolgozott új nyelvtörvényt sutba vágják, hogy az orosz ajkú lakosság és más kisebbségek is megrettentek az új vezetéstől, és azt sem, hogy az USA, valamint az unió közbenjárása valójában a jogos indulatokat igyekszik elfojtani. Az európai és amerikai politikacsinálóknak az a fontos, hogy a második világháború után kijelölt határokon erő segítségével senki ne változtasson. Közben úgy tűnik, a Krímről mégis lemondtak, s Putyint gazdasági szankciókkal kívánják respektusra bírni. Ezt leplezendő most azt hangoztatják: legfontosabb, hogy az Észak-Atlanti Szövetség megerősödve kerüljön ki ebből a válságból.
Tehát az ukrajnai csetepaté egyebek közt jó alkalom arra, hogy a kissé aluszékonnyá vált NATO-t felpezsdítsék, s arra kötelezzék az ernyője alatt viszonylagos biztonságban élő kisállamokat, hogy növeljék hadi kiadásaikat, korszerűsítsék megmaradt haderejüket, még akkor is, ha azt a tanügyre, egészségügyre vagy a falvak korszerűsítésére szánt pénz bánja.”