Egy támadás margójára

Bizonyára olvastátok a péntek hajnalban történt és fegyverhasználattal végződő történetem. Néhány megjegyzést, részletet meg kell osztanom.
Hirdetés

„4. Arra játszottak rá, hogy biztosan nincs fegyverviselési engedélyem, s jól »megfognak«. Netán elmeszelnek. Ráfaragtak. Ráadásul több lövésről regéltek a rendőrségnek elfelejtve azt, hogy sűrűn lakott tömbháznegyedben dördült el a lövés, tehát több száz fültanúja van az esetnek.

5. Egyetlen irányba, támadóim felé lőhettem csak, mert a fejem fölött a tömbház bejáratának betonfedése volt, tehát magam lőttem volna meg – jó eséllyel.
 
6. Nem célzott lövést adtam le, hanem támadóim felé lőttem, azt sem tudtam, hogy egyiküket eltaláltam. Ő később meglepetten tért vissza – akkor vérezte össze a tömbház bejárata előtti teret -, hogy szétlőttem a fülét, s így hogy megy másnap az öccse lagzijára!? No comment!
 
7.  Ekkor én »visszavonultam«, s hívtam a rendőrséget annak bejelentésével, hogy önvédelemből kénytelen voltam használni fegyverem.
 
8. Semmilyen korlátozó intézkedést nem hozott a rendőrség velem kapcsolatban. Szabad mozgásomban sem korlátoznak, adategyeztetés történt, hogy az ügyészségi meghallgatás időpontja előtt 2-3 nappal fel tudjanak hívni magyarországi telefonszámomon.”

Hirdetés