„Volt az önkínzásnak haszna is: ki tudja, mikor ismertem volna meg a Magozott Cseresznye nevű nemzeti rockzenekart, ha a Magyar Narancs nem közöl egyik albumáról megsemmisítőnek szánt kritikát. Ekkortájt olvastam ugyanebben a lapban egy interjút az egri szkinhed-vezetővel, bizonyos Roy Sneiderrel, s csak néztem csodálkozva, hogy milyen ügyesen kerül ki minden csapdát, nem ragadtatja el magát, nem esik túlzásokba, kiváló, felkészült válaszokat ad minden provokatív kérdésre. Még egy szkinhednek igazán megengedhető irredenta kijelentést sem sikerült kipréseljenek belőle, ő már akkor, 1993-ban – nem sokkal azután, hogy az RMDSZ hivatalosan programba vette e célkitűzést – az autonómiát nevezte a kisebbségbe szorult magyarság számára megoldást nyújtó modellnek.

Ki gondolta volna, hogy több mint húsz esztendővel később egyesek a szkinhed múlt miatt fogják támadni az interjúalanyt, akit frakciója a Magyar Országgyűlés alelnöki posztjára jelölt. A baloldali ellenzék nem szavazta meg egyébként Sneidert, de a Fidesz- és a Jobbik-frakciói így kis háromnegyedes többséget biztosított megválasztásához.

Szép kis nyitólépés a balliberális ellenzéktől a Jobbik felé! Az utóbbi időben ugyanis azt lehet hallani balos politikusoktól, főként jelenlegi és múltbeli LMP-sektől, hogy hibás volt az a stratégia – a karanténba zárás kísérlete –, amit a Jobbikkal szemben követett a magát demokratikusnak nevező balos csapat. Most azt ígérik, vitatkozni fognak a jobbikosokkal, s érvekkel fogják őket felülmúlni. „