„A földrajzilag és történelmileg oroszoktól távol eső nyugatiak inkább gazdasági érdekeiket tartják szem előtt, keményebb szankciók esetén ezek sérülnének. London az orosz tőke kivonulásától tart, Párizs haditechnikai megrendelései visszaesésétől, Róma és Berlin pedig mindenekelőtt az orosz piacról való kiszorulástól tart, ami jelentős hasznot hoz cégei számára. Arról a 140 milliós piacról, amely nagyobb és fizetőképesebb, mint az EU-taggá vált keleti országok együttes kb. 100 milliós piaca. Németország ráadásul keserű történelmi tapasztalatából kifolyólag nagy ívben kerüli a konfrontációt, azzal pórul járt (fél Európával együtt), miközben az együttműködés mindig hasznosnak bizonyult.

Keleten azonban nem a gazdaság, hanem az orosz befolyás terjeszkedésének féken tartása a fő cél, s kiemelkedő szószólója Varsó. Itt minden nép saját bőrén tapasztalta az orosz befolyás »gyönyöreit«, jól emlékeznek, hogyan recsegtek-ropogtak a magyar és cseh csontok, amikor 1956-ban, vagy 1968-ban az orosz medvének egyoldalú »testvéri ölelésre« támadt kedve. Most ukrán csontok ropognak a medve szintén egyoldalú ölelése nyomán, amit Keleten aligha fogadhatnak el.”