A választási kampány egyik legfontosabb elemévé avatta Traian Băsescu államfő, valamint a román kormány az ukrajnai konfliktust, illetve az EU-NATO páros, illetve Oroszország között a Krím elcsatolása miatt egyre feszültebbé váló helyzetet.

A témát az államfő emelte be először a kampányba, jóval annak hivatalos kezdete előtt: Băsescu gyakorlatilag egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy a lehető legkeményebb hangon bírálja Oroszországot, legutóbb például azt mondta: Oroszország konfliktusokat gerjeszt, és destabilizálja a térséget. (hirado.hu)

Az elnök szemmel láthatóan szinte lubickol abban a szerepkörben, amelyet most kitalált magának, és amelyben úgy tünteti föl magát, mintha a nyugati világ egyik legnagyobb hatalmának legbefolyásosabb államférfija volna, aki egyenrangú félként áll ki az orosz medvével szemben.

Nem maradhatott alul ebben a „versenyben” a kormány sem, amely először azzal vívott ki általános megrökönyödést, hogy új formátumú egészségügyi igazolásról döntött a sorozandó fiatalok számára. Mivel ezt meglehetősen gyengén kommunikálták, a bukaresti sajtó azzal riogatott, hogy a kormány már háborúra készül, amit a kormánytagok csupán félszájjal cáfoltak, valószínűleg föl sem mérve, mekkora pánikot és kárt okoztak.

Majd Victor Ponta kormányfő úgy nyilatkozott a craiovai repülőgépgyárban, hogy egyre valószínűbb a háború, de az az üzemnek csak jót tesz, hiszen nőnek a megrendelései.

Holott egyértelmű, hogy Románia sem gazdaságilag, sem katonailag nem áll olyan szinten, hogy bármilyen körülmények között szembe tudjon szállni Oroszországgal. Persze erre nem is lenne szükség, elvégre NATO-tagállamként ott tudhatja maga mögött a teljes észak-atlanti szövetséget.

Ismeretes, hogy Băsescu közel tízéves elnöki mandátuma alatt immár számtalanszor kinyilvánította, hogy kritikátlanul Washington-párti, és a NATO minden egyes műveletét támogatja. Ezáltal Washington mindenkori megbízható emberének számít a térségben, és, tekintve, hogy Románia stratégiai helyszínnek számít az amerikai stratégiai tervek szempontjából – megbízható szövetségesre lelni a térségben Irán és Oroszország sakkban tartására – , elvileg szavatolja, hogy Washington és a NATO is kiálljon mellette.

Tény persze, hogy aggasztóak az ukrajnai fejlemények, Románia pedig külön is aggódhat, mert egy hasonló jellegű transznisztriai, vagy moldovai konfliktussal a veszélyzóna közvetlenül a határai mellé költözne. Márpedig nem túl pozitív múltbeli tapasztalatok miatt Bukarest jobb szeretné, ha Oroszország közvetlen befolyási övezete minél távolabb lenne az ország határaitól.

Ugyanakkor ez még nem vonja feltétlenül maga után azt, hogy a propagandaspirált beindító Băsescu egy 18-19 milliós ország államfőjeként olyan nyilatkozatokat tegyen Oroszország politikája kapcsán, amilyenek mostanában elhangzottak a részéről.
A kardcsörtető kijelentések – amellett, hogy továbbra is jelzik Washington felé korlátlan lojalitását – saját politikai célokat szolgálnak.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy Băsescu második, és egyben utolsó államfői mandátuma decemberi lejártát követően is a politika élvonalában kíván maradni, ehhez pedig eszközként ott van a hozzá közel álló politikusok alapította Népi Mozgalom Párt.

Moszkvának címzett kemény hangú bírálataival egyrészt saját maga népszerűségét próbálja növelni, másrészt a párt támogatottságát kívánja feltornászni az idei kampányévben, amelyben egy európai parlamenti és egy államfőválasztásra is várják a polgárokat. Nyilatkozataival felelős államférfiként próbálja magát feltüntetni, aki megvédi országát a külső veszélytől. Ugyanakkor azzal a megjegyzéssel, miszerint az ország védelmi tanácsában foglalkozni kell a tartalékosok mozgósításának kérdésével, mivel rengetegen dolgoznak külföldön, némiképp túllőtt a célon, ugyanis alkalmas a pánikkeltésre. A mozgósítás lehetősége ugyanis azt sugallja, hogy az ország közvetlen veszélyben lehet. Érzékelte ezt maga Băsescu is, mivel igyekezett hangsúlyozni. Romániát nem fenyegeti közvetlen veszély. A kormány azonban nem hagyhatta annyiban, hogy az államfő magának vindikálja az ország „megmentőjének” szerepét, ezért szállt be az ukrajnai válság kapcsán beindult kommunikációs offenzívába. Ezért görgette tovább az államfő által beindított hólabdát, amely egyre inkább dagad, olyannyira, hogy immár az államfő hűti a kedélyeket, mondván: kizártnak tartja, hogy Oroszország megtámadja Romániát. Eközben a kormány is észbe kapott, és cáfolta, hogy mozgósítani készülne a 18 és 35 év közötti tartalékosokat.

A május 25-i EP-választásig már nincs sok hátra, de az ukrán válság kampánytémává emelésével mind az államfő, mind a kormány számos kárt okozott, hiszen pánikot keltettek a lakosság körében, és az orosz-román viszonyt is tovább rontották.

Könnyen megtörténhet ugyanakkor, hogy ez a retorika az EP-választás után sem csitul. Hiszen novemberben államfőválasztás lesz, a kampány tehát idén folyamatosan zajlik majd. A tét a magát jobb-, illetve baloldalnak nevező fél számára egyaránt az, hogy megtartsa, illetve megszerezze a kulcsfontosságú tisztséget, így a verbális kardcsörtetés, a katonai felkészültség kérdése várhatóan továbbra is vezető kampányeszköz lesz.

Eközben az ügynek Băsescu számára más tétje is lehet. Azt még nem tudni, hogyan folytatja tovább elnöki mandátumának lejárta után, de az, hogy ennyire aktívan megszólal az aktuális témákban, illetve néha ő maga tematizálja a közbeszédet, arra enged következtetni, hogy még jó ideig szeretne a közélet élvonalában maradni. Az pedig, hogy az orosz-ukrán konfliktusban is ennyire markáns véleményt képvisel, akár azt is jelentheti, hogy további karrierjét nem feltétlenül Bukarestben képzeli el – ha úgy adódik, valamely nemzetközi szervezet magas rangú tisztségviselőjeként is szívesen tevékenykedne.