„És ez akkor is így van, ha sokalljuk az eurohonanyák és eurohonatyák számát, s hogy égnek áll maradék hajunk horribilis jövedelmük és krőzusi költségkereteik olvastán.
A szkeptikus szövegelések mellett az európai parlamenti kampányközhelyek, üres uniós lózungok, leadership meetingeken megfogalmazott brüsszelkék jelentések képesek sokat ártani a valóban értékalapú európaiság ügyének. A semmit hosszan mondásban jeleskedő kortes-szövegek, légüres térbe elszivárgó nyilatkozatok, amiket soha senki el nem olvas, meg nem hallgat. Mintha a látszólagos tétnélküliség magukat a politikusokat is zavarba hozná, mondjuk valamely EU-s finanszírozású útszakasz átadása után, kezükben a kínai gyártmányú ollóval, meg a pakisztáni gyártmányú vászon trikolórral, akkor, amikor végre mondani kell valamit. Valami meggyőzőt. Pedig érvnek annyi is megtenné, hogy nincs más választásunk, mint Európa. Függetlenül attól, hogy jelen vagyunk, leszünk a döntéshozatalnál, netán az ostoba szkeptikusokra és a közömbösséget hirdetőkre hallgatva képviselet nélkül maradunk. Nincs más, nincs nekünk valóbb. Nincs kitalálva jobb.”