A politikában az egymással nyíltan szembenállók között is minden bizonnyal vannak titkos megállapodások. De ha ezek mindenkinek hasznosak, ha bővítik a jogokat, akkor felesleges bírálni őket.

A Ponta-kormány nemrég kiadott egy sürgősségi rendeletet, amivel a májusi időszaki parlamenti választás előtt módosítja a választási törvényt, egész sor bírálatot váltva ki. Monica Macovei európai képviselő, például, a rendelet visszavonását és a törvény parlamenti módosítását kérte a kormányfőtől. Monica Macovei szerint nem indokolt ez a rendelet, mert a kérdéses törvényről 2010-ben állapították meg, hogy alkotmánysértő és így lett volna elég idő a parlamenti módosításhoz. Ezen kívül megsértenék a Velencei Bizottság által a választásokkal kapcsolatosan meghatározott megfelelő gyakorlatot.

Valóban, a választási törvényről Remus Cernea megkeresésére állapították meg 2010-ben, hogy alkotmánysértő és azóta nem kevesebb, mint három kormány követte egymást anélkül, hogy módosították volna azt. Miért? A legjobb magyarázat az, hogy senkinek sem fűződött hozzá érdeke.

Akkor a Ponta-kormány miért tartotta fontosnak most végrehajtani egy olyan módosítást, amit négy éven keresztül mindenki figyelmen kívül hagyott? Egyesek szerint Victor Ponta valójában Traian Băsescunak kívánt szolgálatokat tenni (lásd a Blogary.ro „Când Ponta şi Băsescu se ceartă la televizor şi îşi fac cadouri pe sub masă”/Ponta és Băsescu a tévében veszekednek, miközben fű alatt megállapodnak című elemzését). A kormány rendelete úgy módosítja a törvényt, hogy a májusi időszaki választáson a Népi Mozgalom Párt (PMP) is elindulhasson.

A kormány azt állította, azért módosította a törvényt, hogy összhangba hozza azt az Alkotmánybíróság (CCR) döntésével, de valójában ennél többet tett. Foglaljuk össze a tényeket.

A választási törvény explicit módon megtiltotta a választási küszöböt el nem érő pártoknak, hogy jelölteket állítsanak az időszaki választásokon. Implicit módon azonban, a tilalom a független jelöltekre is kiterjedt. Remus Cernea kétszer is beleütközött a választási törvénybe: először a Zöld Párt jelöltjeként, mely párt a 2009-es választáson nem érte el a bejutási küszöböt, másodjára pedig függetlenként.

Az Alkotmánybíróság első ízben elutasította a panaszát, úgy ítélve meg, hogy a törvénynek van igaza (2010. január, 61-es döntés). Másodjára azonban úgy vélekedett, hogy Cerneát igazságtalanság érte, hiszen a függetlenekre nem érvényes a bejutási küszöb teljesítésének feltétele. Így aztán a CCR második döntése (2010. április, 503-as döntése) kimondta a megtámadott cikkely alkotmánysértő jellegét, de csak a független jelöltekre vonatkozóan.

Mit tett a kormány? Úgy módosította a kérdéses cikkelyt, hogy eltűnt bármilyen korlátozás, beleértve a 2012-es választáson a bejutási küszöböt el nem érő pártokra vonatkozót is. Első nekifutásra azt mondhatjuk, hogy a törvényt összhangba hozták a CCR ítéletével, de ha jobban megnézzük, akkor láthatjuk, hogy a kormány többet tett ennél. A rendelet szerint az időszaki választáson minden párt jelöltet indíthat, nemcsak a 2012-ben a bejutási küszöböt meghaladók.

Jól, vagy rosszul tette? Megsértette a CCR állásfoglalását (a 2010-es elsőt), mely érvényesnek mondta ki a választási küszöböt el nem ért pártokra vonatkozó korlátozást? Szigorúan véve sem igent, sem nemet nem mondhatunk, hiszen a rendelet nem adja meg explicit módon a jelölési jogot a küszöböt el nem érő pártok számára. Ezt csak azáltal kapják meg, hogy kivették az explicit tilalmat és esetleg csak az Alkotmánybíróság tudna újra véleményt mondani, amennyiben valaki megkeresné ezzel.

Mint láttuk, a kormány nem vezetett be korlátozásokat, nem korlátozott választási jogokat, ellenkezőleg, kibővítette azokat. Valójában nemcsak a PMP indíthat majd jelölteket, hanem abszolút minden párt, ha szeretné. Ha a kormány valakinek szolgálatot kívánt tenni, akkor nem világos, hogy ki a haszonélvező.

Ismétlem: a politikában az egymással nyíltan szembenállók között is minden bizonnyal vannak titkos megállapodások. De ha ezek mindenkinek hasznosak, ha bővítik a jogokat, akkor felesleges bírálni őket. Az igazi vitának, amit meg kellene kezdeni, a jövendőbeli választási törvényről kellene szólnia.