„Akár rendjén levő dolognak is tekinthetnék, hogy leváltották Maskulik Csabát a szatmárnémeti városi képviselő-testület RMDSZ-frakciójának vezetői tisztségéből. Évente dönt erről a választmány, az aspiránsok jelentkeznek, a testület voksol. Azonban mégsem tehetjük, mert a szövetség legrátermettebb, a tanácsosok közül messze a legtöbbet dolgozó emberét próbálják épp vakvágányra állítani. A tét pedig nem más, mint a politikusok arany valutája, a népszerűség. Ha esetleg valaki nem tudná: az RMDSZ-ben jelölt-állításkor (legyen szó polgármesterségről vagy megyei tanácselnökségről) a döntő tényezőt a közvélemény-kutatási eredmények jelentik: aki a legismertebb, így nyerésre a legesélyesebb, az indul. Ezért ha valaki érvényesülni akar, vezetnie kell a népszerűségi toplistát. A lista élére pedig kétféleképpen lehet feljutni: vagy sok-sok munkával, vagy kiszorítósdi révén (az előbbre levőktől megszabadulni, a feltörekvőket elgáncsolni). Maskulik ez utóbbinak lett(?) az áldozata. Bónuszképpen pedig kétévi kemény munka után kap a nyakába egypár címkét („összeférhetetlen”, „túl jóban volt Coicával” stb.) is, hogy legyen mivel megindokolni a leváltását. Maskulik Csaba rémségesen kellemetlen volt már: sokat szerepelt a sajtóban, vészesen kúszott feljebb és feljebb a világot jelentő népszerűségi listán. A legnagyobb baj pedig az volt vele, hogy ráadásul alpolgármester is szeretett volna lenni.”