„A kibic közönyével figyeltem a harcot, amit Kis-Magyarország népe vívott önmagával, ugyanis számomra semmi tétje sincs a bulinak (ha lett volna jogom szavazni, akkor se tettem volna meg, mert a felhozatal igen szegényes, nincs kedvemre való párt). Utazásomnak más indítéka volt. Kihasználva a hatvanöt éven felüli EU-állampolgároknak járó utazási kedvezményt, április első tíz napját Magyarországon töltöttem. Meglátogattam a barátaimat, egyúttal szétnéztem az országban.

Néhány mazsolával kedveskednék, ha van hozzá türelmük.

A választás utáni napokban az egyik tévéadón vitaműsor csordogált, a kép alsó harmadában a kérdés: »Ki lesz a váltópárt?« – Annak idején Kovács Ilonka tanító néni elmagyarázta nekünk a kérdő névmások helyes használatát, így Erdélyországban ezt így mondják: Melyik lesz a váltópárt? Úgy tűnik, a Fidesz ügyesen politizál (vesd össze: politika = a hatalom megragadásának és megtartásának tudománya), ezért a válaszra 4–8–12… évet kell várni.”