„Többször is hallottam azt az érvet, hogy Székelyföld gazdaságilag nem tudna megállni a lábán, az ország egyik legszegényebb vidéke, de amikor mondom, hogy a puding próbája az evés, adják meg az autonómiát, és ha az nekik rossz, vannak olyan okosak, hogy változtassanak a helyzetükön.

Arról azonban mélyen hallgatnak, hogy az első világégés után Erdélynek Romániához való csatolásakor az ország bruttó nemzeti össztermékének 85 százaléka jött az annektált területekről. Gazdaságilag valóságos manna volt tehát Romániának a transzilván területek elfoglalása.

Az itt termelődő értékek eltulajdonítására találta ki I. C. Brăteanu, hogy a történelmi területeknek egymást segíteniük kell, s az Erdélyben megtermelt pénzt a központi költségvetésbe, s innen a Regátba, főleg Moldovába és Olténiába irányítsák át. Száz év alatt sem sikerült az említett országrészeket a szegénységből kiemelni, hiszen önerőből nagyon keveset tettek.

A diktatúra alatt is folyt a summák Erdélyből való elszippantása, sőt ma is hússzor kevesebb pénz jön vissza ide a büdzséből, mint amennyi az erdőelvi megyék ehhez való hozzájárulása. Ez már szinte-szinte gyarmati kizsigerelés.”