„Egyetlen – lényegtelennek tűnő – kérdés maradt megválaszolatlanul a magyarországi országgyűlési választások kapcsán. A modern kori Európa történetében először sikerült-e megismételnie négy évvel korábbi eredményét, megszerezte-e a kétharmados többséget a Fidesz–KDNP szövetség. Mert hogy győzelme kategorikus, az biztos.
Mégsem lényegtelen ama kétharmad, mert ha összejön, akkor az anyaországon kívül élő újrahonosított állampolgárok szavazatai révén lesz meg. Ami ismét bizonyítja – az EP-választásokon is jó lesz erre emlékezni! –, hogy egy mandátum, egyetlen szavazat is sokat nyomhat a latban.
Ha a végelszámolásnál összejön a Fidesz–KDNP-nek a kétharmad, ez elegendő motiváció lesz a Fidesz magyarországi szavazóinak, hogy baráti érzéssel gondoljanak a határon túli magyarokra, s elegendő indok a Fidesz ellenfeleinek, hogy gyűlöljenek, gyűlölködjenek.
Az ellenzéki klisék szerinti kampánylogika arra terelte a baloldalt, hogy a választók Fidesz-gyűlöletére apelláljon. Hiba volt! Aki ma Magyarországon gyűlölni akar zsidót, cigányt vagy másik magyart, az a Jobbikra szavaz. (Nehezen szabadulhat meg majd a magát egyre inkább szalonképesíteni akaró Jobbik az utálkozóktól…)
A Jobbikra Erdélyben leadott kevés szavazat is azt jelzi: az erdélyi magyarság nem akar gyűlölködni. Számára a vállalható politikai irány a jobbközép. Amelyen a Fidesz–KDNP és az RMDSZ is jár. Ugyanannak az Európai Néppártnak a tagjaként.
Kelemen Hunor személyesen is gratulált Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének és Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének. A Fidesz és az RMDSZ viszonya tizenkét évvel ezelőtt szintén egy gratuláció miatt kezdett megromlani. Az erdélyi magyarok választási opcióját látva a Fidesz–KDNP és az RMDSZ együttműködésre van ítélve. Nem kell feltétlenül stratégiai partnerséget vállalni. Sőt! Az valamiféle alárendeltségi viszonyt is sejtetne. Az egyszerű, egyenrangú és hatékony partnerség elegendő.”