„Az elnökválasztásokon – az USA-ban, Romániában és máshol – nem egyszer a csalás gondolatát, forgatókönyvét vetették fel; demokratikus eljárás ugyan, de valamit csak ki kellene találni, hogy olyan nagy tétek, mint egy ország jövője, egy párt, néhány fontos ember sorsa, ne ilyen »hajszálakon« múljanak. Jómagam például egy olyan forgatókönyv gondolatával játszadoztam el a sors iróniájára alapozva, hogy a Fidesz a kétharmados többségnél kevesebbet szerez, a Jobbik megközelíti a baloldali demokratikus ellenzéket, és akkor – igen, Magyarországon! – a nép szolgálatában álló politikai vezetők bölcs belátása folytán meg szükségből (a kétharmados többség kényszeréből, amely többség nélkül nem lehet visszacsinálni sok eddigi ostobaságot, továbbá a szélsőjobb kizárásának kényszeréből) létrejön a jobboldal és a baloldal nagykoalíciója. Úgy mint Németországban és mint – meglehet – rövidesen az Európai Parlamentben, Unióban. Ábrándosan már azt is láttam lelki szemeimmel, mint szűnik meg egy csapásra az átkos megosztottság, mint békülnek ki családtagok, bajtársak, munkahelyi kollégák, nemzetrészek a hazában és a határokon túl, hogy a KDNP-nek is jusson egy ájtatos szó: miként fog, bár kissé nyugtalanul, a bárány együtt aludni az oroszlánnal. Ábrándomra a valóság alaposan rácáfolt, de nem bánom, az a néhány órányi lelki komfortérzet a lefekvés előtti felébredésig megérte. (…)