„Bárhol éljenek, a nagyobb önállóságot óhajtó térségekben élő közösségek közös vonása, hogy úgy érzik, a központi hatalom kihasználja és gyarmatként kezeli őket, adóikat beszedi, de vissza alig juttatja – egyszóval elnyomja őket, és akadályozza a térség fejlődését.

Ismerős a helyzet, gondoljunk csak Erdély évtizedeken át tartó, ma is folyó kizsákmányolására – a Bukarest által beszedett adóknak mindmáig csak a töredékét osztják vissza, mi több, a nagy adófizető cégeket törvényben kötelezik, hogy a fővárosban fizessék be az államnak járó összegeket –, vagy gondoljunk Székelyföld gazdaságának és infrastruktúrájának tudatos elsorvasztására, az itt élők jogfosztására, megalázására.

De vajon mi hallatjuk-e hangunkat elég erősen ahhoz, hogy Európa többi részén is tudjanak rólunk, és keresünk-e szövetségeseket, hozzánk hasonlóan gondolkodókat az erdélyi románság körében, hogy egységesen tudjunk fellépni, ha hozzánk is elér majd a kontinensen végigsöprő változás szele?”