„Most, amikor a krími polgárok több mint kilencven százaléka arra voksolt egy népszavazáson, hogy Oroszországhoz akarnak tartozni, akkor tolvajt kiáltanak.

Hogy aszongya: ez ellentmond az ukrán alkotmánynak. Miért, a szerb alkotmányban talán benne volt, hogy Koszovó kikiálthatja függetlenségét? Vagy netán írja valahol az ukrán alkotmányban, hogy az államelnököt úgy kell leváltani, hogy miután a kezdetben Európa-párti békés tüntetéseket kezdeményezők kezéből teljesen kicsúszott az ellenőrzés, barikádokat építenek a főváros utcáin, és önjelölt vezetők vezérletével hetekig ölik egymást? Aztán ez a demokrata csapat átveszi a hatalmat, s miközben még lángokban áll fél Kijev, és a halottakat sem sikerült tisztességgel eltemetni, meghozzák legsürgősebb intézkedésüket: eltörlik a kisebbségek anyanyelvhasználatát garantáló nyelvtörvényt (utóbb magyarázzák, hogy nem is lépett érvénybe, mert az elnök nem hirdette ki, de ez a lényegen nem változtat). Ez, a nyugati kancelláriák által „alkotmányosnak” és „demokratikusnak” titulált kormányzat kéri most számon a „fasiszta” krími parlament által „jogszerűtlenül kiírt” népszavazás eredményeit. 

Ne higgyük, hogy ez minket nem érint, hiszen a nyugati (köztük a magyar) kormányok gesztusának üzenete van számunkra is: lengethetjük itt a székely zászlót, tiltakozhatunk, menetelhetünk, ameddig akarunk, esetleg még népszavazást is kiírhatunk Székelyföld autonómiájáról, mert az eredmény legalábbis kétesélyes: vagy elismerik, vagy nem.”